Amikor még gyermektelen párt alkottunk a férjemmel, megtapasztaltam milyen gyerek nélkül utazni Koreába. Legutóbb pedig már a 2 éves kisfiunkkal utaztunk Koreába. Sokan kérdezték tőlem, hogy ". .. nah és hogy viselte Dani?" Főleg azokhoz szól ez a bejegyzés, akik szintén "zenészek" - szülők és egy nagyobb utazás előtt állnak.
Azt kell mondjam, hogy teljesen más volt gyerek nélkül utazni, más volt amikor 1 éves volt, és az idei utazásunk megint csak más volt. Ebben a bejegyzésben összefoglalom nektek, hogy hogyan hatott az utazás, a környezetváltozás Danira. Próbálom elmagyarázni nektek, vajon Ő hogyan élte meg ezt az egész kalandot?
Elöljáróban annyit, hogy 1 évesen azt gondolom még nem igazán fogta fel, hogy mi zajlik körülötte. Eléggé alkalmazkodó volt - az alvása az teljesen felborult, de ez teljesen természetes - mondhatni zokszó nélkül elfogadta a környezetében bekövetkezett változásokat.
Egy két évessel azért már teljesen más a helyzet...
Bizonyára hallottátok már azt a kifejezést hogy "rémes kétéves". Nos, ezt nekünk is volt alkalmunk megtapasztalni, és bizony cseppet sem egy kellemes jelenség. Nah de kezdjük az elején:
Az utazás körülményei:
A repülőtérre menet az ölemben ült. Többször elmondtam neki, hogy most nagyon messzire fogunk utazni. Hogy az égen, ahol repülnek a repülők, ott fog ő is repülni. Dani nagyon szereti a közlekedési eszközöket, így a repülőt is. Izgatott volt és szófogadó.
A repülőtéren egész egyszerű dolgunk volt vele. Fogta a kezünket, tolta a bőröndöt, csak a terminálba való átjutásunk alatt volt kicsit hisztis, de teljesen kezelhető volt. A terminálban még volt időnk reggelizni is egyet. Nem sokat evett, de azt jóízűen. Még a terminál elkerített játszóterét is kipróbálta lelkesen. Legnagyobb meglepetésemre az első pelenkacserét, amit felszállás előtt kellett megejtenünk is nagyon együttműködően végigcsinálta velem. Meg is dicsértem milyen ügyes!
Mi a Premium Economy osztályon utaztunk. Alapból a Business classon szerettünk volna, azonban ott 2 éves gyerekkel erre nem volt lehetőség. De a Premium Economy class is nagyon kényelmes volt, és ezt ajánlom mindenkinek, hiszen sokkal tágasabb mint az Economy. Dani a felszállást követően hamarosan álomba zuhant, és a 10 órás útból közel 5 órát aludt!! Ez igazán rekord mennyiségű alvás, még nála is (pedig ő igazán jó alvó a napi 3 órájával).
Az alvás sem tűnt kényelmetlennek neki, főleg, hogy az ülés láb-részét fel tudtunk úgy hajtani, hogy ne pottyanjon le. Az út hátralévő részében, evett - ivott. Volt pelenkacsere - ami nagyon nem tetszett neki. A repülőgép mosdója igen szűkös volt, de kivitelezhető volt a pelenkacsere. Csak Dani ne sírt volna közbe olyan panaszosan. Ez volt az első nehezen viselt pillanata a felszállás óta.
Aztán persze ment volna - elég unalmas egy székhez kötve lenni órákon keresztül. Bevallom túl sokat nem mászkáltam vele a közlekedőn, mert elég sokszor légörvénybe került a gép, és nem szerettem volna, ha elesünk mind a ketten. Helyette próbáltuk a figyelmét mesével lekötni. Daninál az egyszerű játékok nem túl izgalmasak, viszont a meséket szereti, és nekünk is könnyebb volt így szemmel tartani őt.
A megérkezéskor persze duplán szerette volna bepótolni az addig megvont mozgásigényét. Ment volna, szaladt volna, de muszáj volt a kezét erősen fogni, hogy el ne vesszen a tömegben. Még a megérkezéskor kötelezően kitöltendő Arrival card-ot is kitöltötte magának krix-kraxokkal, csak hogy mielőbb túl legyünk rajta. XD
A bőröndök megérkezéséig, folyamatosan mozgásban kellett tartani. Egyfolytában sétáltunk, amíg Apa levadászta a csomagjainkat. Utána persze már ő akarta tolni azokat is.
Alvás
Röviden? Katasztrófa... de tényleg.. és majdnem végig.. Mivel 8 óra az eltérés a két ország között, ezért Dani hajnalban rendszerint sokáig fenn volt. Körülbelül 1 hét kellett ahhoz, hogy kezdjen átszokni az ottani időzónára. Mivel a férjem szeret későn ágyba menni, ez nem nagyon segített abban, hogy Danit korábban lefektessem. Dani akkor szeretett elaludni, ha mind a ketten ott voltunk mellette. Azt gondolom érezte, tudta, hogy ez most nem az "otthonunk". És akkor érezte magát biztonságban, ha mindketten mellette voltunk.
Aztán sajnos kijött rajta egy mogyoró allergia, ami miatt az alvása ismét nem volt nyugodt. Vakarózott, mondta hogy : "Viszke'" - viszket.. Nagyon sajnáltam szegényt, mert 1,5 hétig ismét nem tudta átaludni az éjszakákat. Rendszerint felkelt és emiatt én sem tudtam pihentetően aludni gyakorlatilag egyszer sem.
Beszédfejlődés - koreai szavak
Aki ismer engem régebbről, az tudja, hogy igen sokat aggódtam tavaly Dani beszédfejlődése miatt. 1,5 évesen csupán néhány hangutánzó szót és egyszerű szót mondott (pl fa, apa, pá-pá) Hónapokig izgultam azon, hogy mikor fogja egyáltalán azt mondani nekem, hogy "anya".
Nézhettek hülyének, de én Karácsonyra csak annyit kértem, hogy Dani mondja ki nekem azt hogy 'Anya'.
Óriási kő esett le a szívemről, mikor nem sokkal Karácsony előtt elkezdett engem Ájá-nak hívni. Aztán persze szépen alakult azóta a kiejtése, most már sokkal jobban hasonlít az 'anyára'. Karácsony környékén elindult nála egy beszédfejlődési "robbanás". Egyre több szót kezdett el hangosan mondani. A jelentésüket már régóta tudta, a passzív szó ismerete óriási volt. De akkor végre hangot is adott neki.
Kissé aggódtam, hogy pont ezen a fejlődési pontnak a küszöbén kiragadjuk Őt a megszokott környezetéből. Koreában eleinte a csak a leggyakrabban mondott magyar szavait hallottam tőle. Néhány napra úgy tűnt hogy "sztrájkol" a szótanulás terén.
Aztán 1-2 hét eltelte után elkezdett néhány koreai szót ismételni. Néhány koreai dalocskából egy-egy szótagot kiragadni. Közben én folyamatosan magyarul is beszéltem hozzá. A színeket és a formákat mondogattam főleg. A színek neveit elkezdte mondani, de láthatóan még nem tudta megfelelően párosítani, sokszor keverte őket.
A hozzá intézett koreai nyelvből úgy láttam nem mindig érti, mit kérnek tőle, vagy mit kérdeznek tőle. Ez biztosan okozott némi zűrt a kis agyában, hiszen most hirtelen nagyon sok koreait hallott, nem csak az apjától.
Bevallom, mivel Koreában voltunk, én is sokkal többet beszéltem koreaiul. Talán emiatt, de ő is bátrabban kezdte használni a koreai szavakat. Például a cápa - 상어 ; Menj! - 가! és a Szeretlek - 사랑해 szavait itt tanulta.
Összességében a hazatérésünk után azt tapasztalom, hogy a magyar szavak és a magyar nyelvi környezet kiegyensúlyozottabbá tette. Egyértelműen a magyar az erőssége, és a koreai a másodlagos nyelve. Vagy inkább a baba nyelv az erőssége és az után sorban a többi.. XD
Étkezés
Bizony az étkezés terén is némi sokk érte szegényt. Bármennyire is gyakran készítünk itthon koreai ételt, az nem olyan, mint amit kint lehet enni. A rizst, az algalapot és a tésztát jól ismerte korábbról. Ezért eleinte csak ezeket a dolgokat fogadta el. De az első pár napban, mintha levegőn élt volna a gyerek, mert annyira nehéz volt belé imádkozni két falat ételt.
Komolyan a sírás kerülgetett, hogy mennyire rossz evő a fiam. Ugye a koreaiak igen szeretik, ha valaki jól tud enni... nagyon szeretik, ha egy baba jól eszik. Én sajnos nem nagyon tudtam Danival "feszíteni".
Elmondásból tudom, hogy én sem voltam egy jó evő gyerekként.. bezzeg látnátok most! Sitty- sutty felszedtem 5 kg-ot amíg kint voltunk..
Szóval nehéz volt Danival, főleg az elején. Aztán volt, hogy kicsit "nyugatiasabb" ételt rendeltünk (bolognai, pizza). Ezeket szépen ette. Sőt volt, amikor igazán sokat megevett. Koreai ételből a rákot ette meg szívesen, illetve a sárga retket. Néha még egy két saláta levelet is elmajszolt. Húsok közül pedig a koreai bbq sertéshús volt a kedvence.
A koreai pékségben lehetett venni sajt-rudat. Iszonyatosan puha, nagyon rágós és nagyon finom, de Dani ebből is elmajszolt egy-kettőt.
Odakint a víz mellett főleg utazáskor gyümölcslevet ivott. Nagyon cuki, egy decis kiszerelésben, szívószállal, ami éppen a kis kezébe való volt. Ebből a körte-alma volt a kedvence, de néha a szőlőset is elfogadta. A koreai snackek igazi Kánaánja várt minket, és persze Dani is majdnem mindenből kért és kapott. Például a rizspehely - nem tudom pontosan mi a neve - az egyik kedvencünk volt. Aztán a főtt gesztenye, amiből még Magyarországra is hoztunk, mert ilyen kiszerelésben nálunk nem lehet kapni. De ettünk többféle ízű zselét is, chipseket. És természetesen a gyümölcsök... a koreai körte nagy sztár volt. Nagyon szeretjük!! Emellett az eper és a banán amit gyakran fogyasztottunk.
Apa még külön etetőszéket, tányért és étkezőkészletet is vásárolt odakint Daninak. A székbe beült - nem úgy mint tavaly - viszont jobb szeretett kézzel lábbal enni... nem igen tudtuk rávenni hogy használja a kanalat/villát. Ezt a szokását azóta is tartja. Néha, amikor kedve van kézbe fogja - most már azt is látom, hogy leginkább a jobb keze dominál - de legtöbbször szereti tenyérrel belapátolni a dolgokat.
Öltözködés
Bizony nem is gondoltam, hogy még az öltözködése is más lesz az itthonihoz képest. Nem az időjárás miatt, hiszen az közel ugyanolyan, mint itthon. Természetesen vásároltam neki 1-2 ruhát, mielőtt kiutaztunk. A csomagjában majdnem minden nadrághoz tettem be harisnyanadrágot. Tél lévén arra biztos szüksége lesz... nos talán 1x ha felvettük, ugyanis Koreában egy kedves ismerősünktől 3 szabadidő szettet is kaptunk Danira ajándékba. A koreai babaruhák téli változata pedig úgy néz ki, hogy a szabadidő belül vastagon bélelt, bundázott, ezért okafogyottá vált a harisnyanadrág használata. Annyira megszerettük ezeket a ruhákat, hogy majdnem mindig ezekben volt Dani.
Az overált, amit szintén elvittem, csak 1x vettük fel, amikor havazott. Mivel leginkább autóval utaztunk, keveset volt szükség a nagyon beöltözésre. Cipőt, sapkát, és sálat is vettük Daninak. Ezek mindegyike olyan fazon amit nálunk nem lehet megvenni. A cipőjét első pillanattól nagyon elfogadta - nem úgy mint a korábbit, amit Magyarországon vettem - és azóta is szereti hordani, ebből gondolom, hogy nagyon kényelmes neki.
A sapka ellen először hangosan hisztizve tiltakozott, de hozzászokott, és már nincs ellene kifogása. A sál egy nagyon egyszerűen feladható - azt hiszem kicsi gyerekre ez a legjobb megoldás, csak át kell bujtatni egy lukon a cica fejét és nem tudja elhagyni a sálat. Ráadásul nagyon aranyos benne!
Viselkedése a koreai emberekkel
A koreai családtagokkal a viselkedése visszahúzódó volt. Apósommal például több hét telt el, mire közel merészkedett hozzá és a nevét is megtanulta kimondani. Anyósommal sajnos csak egyszer tudtunk találkozni, mindjárt az elején. Sajnos akkor még Dani igen rossz passzban volt a hirtelen környezetváltás miatt, ezért nem igen volt barátkozós kedvében. Inkább az ölemből figyelte az Anyóst.
A kortársaival valamivel oldottabb volt. A férjem barátainak a gyermekei mellett eljátszott, de biztosan hiányolta a magyar bölcsis kispajtásait, mert amikor a nevüket említettem felcsillant a szeme.
Játékai
Csupán 3 játékot vittünk magunkkal itthonról. Az egyik, a korszak slágere, az építőkocka, a másik egy 4 állatból álló puzzle, a harmadik pedig egy tologathatós kiskutya. A kiskutya pálcáját valahol elrejtette a lakásban, ezért ezt nem sokáig tudta használni.
Az építőkocka volt eleinte a kedvence, de aztán egyre nagyobb érdeklődése lett a puzzle iránt. Ma már ezt szinte teljesen egyedül ki tudja rakni. Odakint sok játékot vettünk neki, és volt amiket kapott. Többek között sok játék autót, egy játéksátrat -amibe az ottani cicák is előszeretettel hancúroztak - fürdőjátékokat, egy vágható műanyag gyümölcsös szettet, egy barkács kocsit, slime-ot, buborékfújó pisztolyt.
Egy nagyon jópofa matricás füzet, ahol az egyes állatok kakáinak a matricáját kell beragasztgatni. Szóval volt ott minden! A sátor és a barkács kocsi kivételével elhoztunk mindent.
Önállósodás
Többek között a játék terén is többször észrevettem, hogy szívesebben babrál egyedül. De volt, hogy a lépcsőn kellett visszamennünk azért, mert ő egyedül akart lejönni. Az étkezéskor a villát akarta száműzni és egyedül, kézzel enni. Ezek azok a dolgok amiket meg tudtam fejteni. De sokszor volt hogy fogalmam sem volt, mi a hiszti tárgya.. valószínűleg valamit egyedül akart megcsinálni, de nem tudta. Például a puzzle kirakásánál egyedül nem boldogult, de azt se akarta hogy segítsek... ezért csak sírt.
Vagy amikor nem akart babakocsiba ülni, pedig fáradt volt. Nos azt gondolom, hogy a "rémes kétéves" kifejezés éppen ebből az önállósodásból fakad. Sok mindent még nem képes megcsinálni egyedül, de segítséget sem akar elfogadni.
Végszó
Összefoglalva, azt gondolom, hogy biztosan tudatában volt annak, hogy nem otthon vagyunk... és "nem tudni" mikor megyünk haza. Ez eleinte egy kisebb sokk hatásként érte, ami lehet erős kifejezés, mégsem tudom máshogyan körülírni. Mindent egybevetve azért voltak igazán felhőtlen pillanati is. A tengerpart, a vidámpark, a játszóház, a szauna mind ilyen volt.
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, és tudtam némi információval szolgálni a leendő 2 évesek szüleinek.
Várlak vissza legközelebb is!
Üdvözlettel:
Mrs Kim alias Orsi
Comentarios