Ebben a bejegyzésben összefoglalom mindazt, amit a 30-hétig a második terhesség alatt tapasztaltam. Fogadjátok szeretettel!
2021. tavasszal még nem sejtettem, hogy ez az év valami igazán csodálatos dolgot is tartogat a számunkra. Megmondom, kicsit váratlanul ért minket a hír , mert bár terveztünk kistesót Daninak de egy picit későbbre. Ő viszont jönni akart, és jött is :-)
Húsvétkor jutottunk el arra a pontra, hogy terhességi tesztet vegyünk. Bár én már sejtettem, a Férjem nem akarta elhinni, mindaddíg míg a teszt pozitívat nem mutatott.
Az eredmény láttán a Férjem sem kételkedett tovább. Nagyon boldog volt a hírtől és titkon már akkor bízott benne, hogy ezúttal egy kislány költözött a pocakomba. Ezért több helyen is utánaolvasott - hogyan tudnánk mi ilyen korai terhességnél "befolyásolni" azt hogy kislány legyen? Én ezekben egyébként nem hiszek - de szerinte a "stressz"-ben keresendő a megoldás. Ha az anyuka az első hetekben különös stresszhelyzetet él meg az eredményezheti hogy kislánya legyen. Mégegyszer leírom - nem hiszek benne - de rajtam kívülálló okokból volt egy stresszes 3-4 hetem akkor, amikor még nem tudtam, hogy várandós vagyok.
Az első három hónap
Az első trimeszterben nagyon émelygős voltam. Bár nem hánytam, de folyton hányingerem volt. Bevallom, semmihez nem volt kedvem és a "halálomon" voltam. Sokat panaszkodtam hogy - rosszul vagyok - és nem tudtam, hogy ez vajon az egész terhességre jellemző lesz? Biztos nehezen voltam elviselhető akkoriban, de a Férjem elég türelmesen kezelte a dolgot.
A rosszullétek ellenére folytattam a munkámat is - igaz néha sajnos le kellett mondanom 1-1 órát, de borzasztó hálás vagyok, amiért már nem alkalmazottként kellett ezt megtennem, hanem egyéni vállalkozóként.
Szerencsére a 12. héttől kezdve sokkal jobb lett a helyzet. Visszanyertem az életerőmet.
A második trimeszter
A jegyünk már sokkal korábban megvolt Koreába, minthogy kiderült volna a terhességem. Az utat már nem akartuk visszamondani, így meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy a teljes második trimesztert odakint fogom tölteni külföldön, ráadásul egy egész hosszú repülőút áll előttem. Az utazásról egy korábbi posztban már írtam - itt tudod elolvasni.
A második trimeszterben igazán jól éreztem magam Koreában - nagyon változatosan étkeztem ami mellett egyéb vitamin készítményt nem is igazán szedtem. Kétszer voltam terhesgondozáson Koreában - ahol a vérnyomást, súlyt mértek illetve ultrahangon megnézték a picit. Mindkétszer rendben találtak mindent. Az, amiben eltért a kinti terhesgondozás az itthonitól, az az, hogy a nálam javasolt előrehozott 16. hetes cukorterhelést nem végezték el. Mivel Danival 4 éve előjött nálam a gdm (terhességi cukorbetegség) így azóta néhány alapelvet követve megváltozott az életmódom. Utólag csak hálás lehetek annak a kemény három hónapnak, mert sokmindenre megtanított de leginkább a mértékletességre.
Szóval mondhatni igyekeztem ezen alapelvek szerint tartani a diétát- már amennyire ez kivitelezhető volt Koreában. Lehetőség szerint egyáltalán nem fogyasztottam kenyérféléket, ha választhattam akkor barna rizst vagy a gerslit, hajdinatésztát illetve sok friss salátát kértem köretnek. Az viszont, hogy nem stresszeltem túl a dolgot szerintem legalább ugyanannyit hozzátett ahhoz, hogy jó volt a közérzetem, energikus voltam illetve Koreában 6-ig hónapig mindössze 7 kg plusz súlyt szedtem fel.
Ami szintén szokásom lett - az ellenjavallatok ellenére - hogy napi szinten ittam egy kevés zöldteát vagy macha teát. Bár koffeintartalma miatt nem ajánlatos a zöldtea terhesség alatt, kis mennyiségben (napi 1 csésze) - különösen cukorbetegség esetén - jótékonyan hat a cukorháztartásra és egyáltalán nem ártalmas. Azt is érdemes tudni, hogy a zöldtea koffeintartalma lassabban fejti ki hatását a kávénál, ezért biztonságosabb is annál.
Ezen kívül sokat utazgattunk, "túráztunk" - ahol szintén jól vettem az akadályokat és kondiban is tartott a mozgás. Ezek mellett még folyamatosan dolgoztam online, minden héten több napot illetve egy online koreai nyelvi kurzust is elvégeztem. Az egyetlen "lustaságunk" az alvásban jelentkezett meg - mindig későn keltünk fel, és éjszaka sokáig fenn voltunk.
Koreában az ultrahangok során mindig izgatottan vártuk, hogy a baba neme felől érdeklődhessünk. A még Magyarországon végzett genetikai ultrahang alapján kislányra tippelték de természetesen akkor még olyan picinyke volt, hogy ezt egyáltalán nem tudták biztosra állítani. Koreában 16. hét környékén jutottam el az első vizsgálatra a karantén miatt. Akkor az orvosnak volt egy elszólása, mely arra utalt hogy Daninak öcsikéje lesz. A vizsgálatkor azonban a babóca keresztbe tett lábakkal üldögélt, szóval nem tudtuk meg az "igazságot". A következő vizsgálatra 23. hét környékén jutottam el. Akkor az ultrahangon már sokkal jobb volt a "kilátás" - vagyis inkább belátás XD. Akkor a doktorúr azt mondta, akárhogy is nézi, kislányra kell készülnünk. A Férjem nagyon boldog volt, madarat lehetett Vele fogatni - és persze én is. Amellett, hogy az elsődleges szempont mégiscsak az, hogy egészséges legyen, borzasztó boldogság volt megtudni, hogy részünk lehet egy kislány nevelésében is. A Férjem onnantól készpénznek is vette ezt az információt. Én magam azonban még mindig vártam arra a pillanatra, amikor mindezt Magyarországon a saját nőgyógyászom is megerősíti.
Hazautazásunkkor már a 26. hétben voltam. Amint hazaértünk elkezdtem intézni a második trimeszteri kötelező laborvizsgálatra való bejutásomat, melynek szerves része a retteget cukorterhelés is. Miután megvolt a beutalóm és időpontot is kaptam, a 28. héten megtörtént a vizsgálat, melynek eredményét még aznap este megkaptam e-mailben.
Még most is hihetetlen számomra - aki már egy terhességet végigcsinált gdm-mel és el is könyveltem valahol, hogy most sem úszom meg - hogy tökéletes eredményem lett. A két órás eredményem 5,5 lett, amit sokáig fel sem fogtam, csak bámultam a leletet. Borzasztóan boldog vagyok, és óriási megkönnyebbülés is volt egyben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a diéta alapokat felrúgva akármit összeeszek. A továbbiakban is igyekszem legalább alap szinten tartani magam a diétához - és ahogy Koreában is - változatosan enni.
A harmadik trimeszter
A 29. héten már a 3. trimeszterbe lépve, kezemben a friss ropogós laboreredménnyel és a Koreában készült ultrahang felvételekkel felkerestem a nőgyógyászom, aki átnézte ezeket illetve ultrahangon megkukkantotta a babócát. Bebizonyosodott - immár ismételten - hogy kislányunk lesz. Azt hiszem ez - így közel a 30. héthez - már biztosan megállapítható és immár én is 100%-osan elhiszem - és a rózsaszín ruhák irányába veszem az utat. XD
A következő laborom a 36. héten lesz, illetve még 2x találkozom a nőgyógyászommal, és kb ugyanennyiszer a védőnővel szülés előtt.
Közeledik a vége, mégis nagyon jó kondícióban érzem magam. Jelenleg 61 kg-mommal és egy makk egészséges ficánka kislánnyal a hasamban.
Összességében úgy érzem sokkal sokkal könnyebb és problémamentes ez a terhességem mint Danival - egyébként Vele sem voltak kirívó dolgok, csupán a gdm , de az eléggé stresszes időszak volt. Igaz az, hogy minden terhesség más, és nagyon hálás vagyok hogy részem lehet egy ilyen "könnyű", boldog babavárásban. Ami bizotsan hozzájárult ehhez, az az hogy teljesen más munkakörnyezet vesz körül, mint annó. Jelenleg itthonról dolgozom, és magam osztom be az időmet - nem mellesleg pedig imádom minden percét a munkámnak, és akár még a szülőágyról is végezném XD. Azt hiszem ez annyira felemel, hogy lehetővé tette a boldog babavárást.
Amit kevesen tudnak...
Nagyjából egy éve az insta storymban megosztottam, hogyan ismerkedtem meg a Férjemmel, melynek része volt egy kevésbé boldog életesemény is. Méghozzá az, hogy az első várandósságom során 8. hetesen elvetéltem. Ezt viszonylag hamar fel tudtam dolgozni, amiben szerepe volt egy akkori - nevezzük látomásnak. Valahogyan tudtam, éreztem, hogy akkor egy kislányt vártam - tudom bután hangozhat - mégis... az a kislány akkor a látomásban elköszönt tőlem. Azt mondta ne sírjak mert vissza fog jönni... Úgy érzem, most jött el az Ő ideje. Drága Hanna Baba... nagy szeretettel várunk Téged! Anya, Apa és Dani
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. Várlak vissza máskor is szeretettel! Üdvözlettel: Thekimfamily Orsi
Comentarios