Ebben a bejegyzésben leírom, hogy milyen volt az első terhesgondozói élményem Koreában, illetve az első szabadon töltött hetünk programjairól is szó esik majd.
A karantén vége-felé már igazán izgultam, mikor jutok el legkorábban egy szülész-nőgyógyászhoz, aki ránézne a babára. Még soha az életben nem ültem repülőn terhesen és azért némileg aggódtam. A várandósság 16. hetét kezdtem amikor kiengedtek minket a karanténból. A férjem a környék legnagyobb terhesgondozóját hívta fel telefonon, és érdeklődött hogy az én esetemben milyen ellátást tudnak biztosítani.
Szerencsére nagyon kedvesen annyit mondtak, menjünk amikor szeretnénk, időpontot nem kell foglalnunk. Így aztán egy délelőtti időpontban elkocsikáztunk Ansan legnagyobb terhesgondozójába.
Terhesgondozás - az első találkozásom egy koreai orvossal
Az épület kívülről nem sokat árult el magáról, odabent viszont nagyon szép, kultúrált körülmények között ücsörögteg a kismamák. Természetesen maszkban mindenki és az érkezőket lázméréssel fogadták.
A regisztrációs pultnál egy adatlapot kellett kitölteni, majd megkértek, hogy a bejárat melletti autómata vérnyomásmérővel csekkoljam le a vérnyomásom. Sosem láttam ilyen masinát, csak be kellett dugni a karom, majd egy gombbal elindították. Nagyon lassan szorította meg a karomat a gép, majd mikor végzett egy kis blokk szerű papíron kinyomtatta az eredményt. Ezt hozzátűzték az adatlapomhoz. Ezen kívül még ráfirkantották a testsúlyom, amit szintén le kellett mérni. (A karantén alatt egy dekát se híztam, ugyan annyi voltam, amennyivel eljöttem Budapestről.)
Aztán várnunk kellett. Kb 30 percet. A kijelzőn a sorszámokat sorban hívták. Egy másik hölgy pultjához kerültünk, aki az alábbiakat kérdezte többek között: Hány éves voltam amikor elkezdtem menstruálni? (Először azt válaszoltam neki, hogy február 22- mert megszoktam, hogy azt kérdezik mindig mikor volt az utolsó vérzés első napja.. XD). Hány napig szokott tartani a ciklusom? Fájdalmas szokott-e lenni?
Érdekes volt, mert ezeket Danival való terhességem alatt Magyarországon sosem kérdezték meg és nem tudom milyen információ értékkel bírhat egy terhesség során? Ellenben azzal, hogy hány hetes terhes vagyok jelenleg? Azt nem kérdezték.. XD
A férjemet megkértem, hogy tolmácsolja a vércukorterheléses vizsgálat iránti kérésem. A hölgy eléggé meglepődött, és azt mondta ilyet nem szoktak végezni 16 hetesen, csak a harmadik trimeszter kezdetén. Normál esetben odahaza nálunk is ez a helyzet, csakhogy mivel Danival is GDM-es voltam, és a családomban is van cukorbeteg emiatt a Mo-i protokoll szerint már előrehozott terhelést is kell végeztetni. Ezt próbálta a férjem elmagyarázni - mire a nővér jelezte, hogy beszél erről a doktorúrral.
Aztán várakoztunk a folyosón kicsit, körülöttem pedig az összes nővér arról pusmogott, hogy micsoda országból szalasztottak engem, hogy vércukorterheléses vizsgálatot szeretnék 16 hetesen. XD Vicces volt.. Dani közben igen nyűgös lett... mintha azt érezte volna hogy ez is valami orvosi közeg, itt megint valami csúnya dolgot fognak az orrába nyomni.. és bizony nagyon menekült volna kifelé. Apa alig bírta lefogni. Nah, amikor azt mondta neki, hogy - ha nem maradsz nyugton akkor szurit kapsz - akkor azzal csak olajat öntött a tűzre. Dani keservesen sírt, hogy nem akar szurit. Nah így mentünk be az orvoshoz...
A doktorúr néhány dolgot kérdezett, majd kérte hogy a másik helyiségbe menjek át - ultrahangra. Kérdezte érzem e már a mozgást - mondtam nem. Az ultrahangon azonnal megláttuk a kis angyalkát. Nagy öröm volt látni - nagyot nőt mióta 4 hét alatt! Szépen mozgott és hallottuk a szívpulzálást is. A doktorúr végig bólogatott és mondta, hogy minden mérete rendben van, szépen növekszik és elegendő vize van.
Megkérdezte tudjuk e már a nemét, mire a férjem mondta: Hát még nem tudták biztosra mondani, csak sejtjük... - Egy kis öcsike, igaz? - kérdezte a doktor. Férjem sokkolódott - hát nem éppen így tudjuk - kezdte.. - Oh, igazán? Nah akkor megnézem.. - mondta a doktorúr, de addigra a babóca keresztbe tette a lábát, mintha szándékosan elrejtette volna előlünk az igazságot.
Talán a következő alkalommal már meg tudjuk... Minden esetre a vizsgálat kb ennyiből állt. Legközelebb 4 hét múlva mehetek ismét uh-ra. Azt nem tudom, hogy vérvétel, vagy vizelet minta nézése lesz e akkor (Magyarországon folyton szúrkáltak Danival való várandósságom alatt). A cukorterhelésre a doktorúr azt mondta, ezt Ők nem végzik el ilyen korán. Szóval nem adott időpontot sem rám. Amit tenni tudok, az az hogy figyelek a terhelés eredménye nélkül is az étkezésre, esetleg beszerzek egy cukormérőt hogy néha rá tudjak mérni a cukromra.
A vizsgálatért egyébként 60 000 wont-t azaz 14 000 Ft-ot fizettünk. Ez jóval kevesebb lett volna, ha rendelkezem koreai biztosítással. Úgy gondoltuk, mivel nem tartózkodom sosem 3 hónapnál tovább Koreában ezért nincs rá szükségem illetve nem tudom igényelni, de az orvos most felhívta a figyelmünket hogy ez nem kizáró tényező az esetemben. Ha koreai a férjem akkor lehet koreai biztosításom is és akkor mindez a költség csupán néhány ezer ft.
Vizsgálat után mentünk ebédelni. A férjem mindig készséggel felajánlja, hogy én válasszak, így a kérésemre shabu-shabu-t ettünk. Ezt az ételt azért is szeretem különösen, mert frissen magunknak készítjük és olyan osztott tálban készül, ahol egyszerre tudunk csípős illetve nem csípős levest készíteni.
Másnap a férjem egy barátjához kaptunk meghívást. A felesége igazán kitett magáért (a következő képen ezt láthatjátok) , mert olyan finom ebéddel várt minket, ami nem csak szemetkápráztató volt, de nagyon finom is! Kicsit szégyelltem is magam, hogy hasonlót biztos nem tudnék - főleg az otthoni hozzávalókból - feltálalni hasonló helyzetben. Incheon-tól nem messze laknak egy óriási lakóparkban. Az épületek majdnem 50 emeletesek, és csupán néhány éve húzhatták fel az épületeket, mert a modern apartman elrendezés jellemző rájuk. Ezek az épületek a földszintről feltekintve egyenesen szédülést okoznak az embernek, aki nincs hozzászokva. A férjem barátja a 47-ik emeleti lakásának nappalijából pedig pazar látvány tárult a szemünk elé. A lakópark több tucat hasonló magas épületből áll, az épületek földszintjén pedig számos bolt, és gyakorlatilag minden megtalálható amire szükség lehet.
Hazaérkezve az ajtónk előtt tornyuló csomagok vártak. A férjem megrögzött vásárló ha online rendelésről van szó XD, amint megérkezünk Koreába örömmel hódol ennek a hóbortjának. A csomagokat szinte a nap 24 órájában kézbesítik - ténylegesen az egyik éjfél utáni hazaérkezés közben a liftbe beszállt egy futár mellénk... körülbelül hajnali fél 1 körül, egy csomagokkal jól megrakott kiskocsival. Szegény - gondoltam magamban - ez azért tényleg megterhelő lehet.
Dani autót vezet
A koreai nagypapa sem szokott fukarkodni, amikor egy évben egyszer meglátogatjuk. A karantén utáni napokban természetesen hozzá vezetett az első utunk is. Dani egy Lamborgini autót kapott ajándékba, amit beleülve akár egyedül is tud vezeti. Az autó összeszerelése Apára maradt, de igazából néhány perc alatt elkészült vele. Az autó teszteléséhez kiszemeltünk egy közeli parkot - 노적복 공 - ami kellően tágas, ráadásul egy gyönyörű vízesés is övezi a parkot. Sajnos odafelé lerobbant az autónk - olyan motorhangot hallatott, mintha nem tudná felszívni az olajat. Fel kellett hívni a szervízt és kb 2 órás késésbe kerültünk emiatt. A cég, aki az autót biztosította másik autót ajánlott fel helyette és természetesen a bérlési költség csökkentését. Amíg a férjem a másik autót várta, Danival visszamentünk Sógorom apartmanjához és az ottani játszótéren mulattuk az időt. Sajnos emiatt a parkba érkezve lemaradtunk arról hogy lássuk a nagy szökökútat és vzesést működés közben - mivel vasárnap lévén 6 után már nem működtették.
Jó idő volt, ezért sok - főleg kisgyermekes családok voltak a parkban. Dani autóját minden gyerek ámulattal nézte, Ő maga viszont eleinte félt beleülni. Aztán végül csak beleült. Hasonlót láttunk odahaza a Margitszigeten, a férjemnek akkor támadt ez az ötlete, hogy Daninak itt Koreában megvalósítja. Szerencsére egy ilyen autó jóval kevesebbe kerül mint otthon Magyarországon.
Az autóvezetésről a youtube csatornánkon találtok videót, belinkelem ide:
Daiso - a koreai 1 eurós bolt
Amikor Koreában tartózkodunk, biztos lesz 1-2 látogatásunk a Daiso-ban. Túlzás nélkül az egyik kedvenc boltom, ahol minden féle mütyürtől kezdve az egész háztartást és a mindennapi praktikus dolgokat is beleértve mindent IS lehet kapni. Az áruk egy része Kínában készül koreai dizájnnal megáldva, a másik része helyben Koreában készül. Emiatt az árak igazán barátiak - a legtöbb dolog 1000 won (kb. 250 Ft) illetve ennek környékén alakul. Amit még szeretek, hogy a minőségük sem az "ócska" kategóriába sorolandó, egészen megfelelő minőséget kapunk ezért a kicsi pénzért cserébe. Ezúttal az indok - elszakadt az egyik ruhám a varrás mentén és szerettem volna ehhez egy kis tű + cérna készletet vásárolni, hogy megvarrhassam. Itt a Daisoban több féle szettből is választhattam mindössze 250 ft-ért. :-)
Amit ilyenkor általában még vásárolok, azok a színes szövegkiemelők, tollak, és papír írószer. Emellett néhány - a koreai tartózkodásunk alatt használt tisztálkodási eszközt. Továbbá Daninak játékot is mindig veszünk, és néhány otthon nem kapható konyhai tisztító eszköz. Szóval a végén mindig egy megrakott kosárral távozunk - de még így is csak néhány ezresünkbe fáj. És mindenki boldog :-)
Jumping park - Gyerekbarát kávézó
Apa ötlete volt ez a szuper hely, ami szerintem 3 éves kortól élvezhető igazán. Koreában több kids café - azaz gyermekbarát kávézó működik, ez is egy ilyen volt. A belépés előtt a cipőt le kellett cserélni egy benti papucsra, de csak a felnőtteknek. Belépéskor kaptunk 1-1 üres papírpoharat melyel korlátlak víz illetve kávéfogyasztás volt lehetséges, de emellett külön összeg ellenében vásárolhattunk a büfében snack-et, jégkrémet és majdnem mindent ami egy gyerek "foga alá" való.
Az egész benti rész egy hatalmas nagy "gumipálya". Szabadon lehet ugrálni szinte bárhol - volt például egy nagy futósáv, voltak kisebb nagyobb elkerített részek ahol különféle játékok várták a gyerkeket. Mivel hétfői napon mentünk ezért kevesen voltak - hétvégén általában tömve vannak az ehhez hasonló helyek , de mi önfeledten tudtuk élvezni az ugrálást.
Daninak nagyon tetszett és rendesen el is fáradt. De Apa és én sem unatkozunk - mivel ezek a trambulinok 100 kg felett is tökéletesen működnek , a férjem ugyanolyan élvezettel ugrált rajtuk mint Danika a maga 14 kilójával. Amit megjegyeznék, hogy az egész hely nagyon tiszta - belépéskor kb 8 db Dyson porszívót is láttam - a mosdó pedig a korábban tapasztaltaknak megfelelően, tiszta, kultúrált, és minden wc szűkítővel volt ellátva a gyermekek miatt.
Maszkot kellett bent viselnünk még játék közben is, talán ez az egyedüli kényelmetlen tényező volt - de ez nem a hely hibája, hanem a vírus miatt állított óvintézkedések egyike.
Koreában egyébként nincs korlátozva az, hogy beülhetünk-e elfogyasztani egy ételt vagy italt - itt nem kérnek oltási igazolványt - ellenben minden belépéskor azonosítani kell magad, hőmérés kötelező és a maszkviselés amikor éppen nem étkezel.
Közben átkölzötünk az új apartmanba - kb 1 km-rel arrébb - egy tágasabb helyre ahol 2 szoba + nappali konyha, erkély és fürdőszoba van. Az összepakolással és a takarítással, illetve az átköltözéssel el is ment egy napunk. Azon tűnődtem, ha 3 hét alatt ennyi cuccunk lett, akkor mi lesz velünk augusztusig.. XD Közben pedig szünet nélkül dolgozunk is (én még pluszban egy koreai egyetem online kurzusát is elkezdtem - erről még biztosan írni fogok a későbbiekben) szóval vannak "otthonülős' napjaink is - amit nem bánok, mert néha olyan meleg van, hogy kellemesebb a légkondicioált szobában hűsölni. Annak különösen örültem, hogy ebben az apartmanban íróasztal is van, mert így azért könnyebb a munkánkat végezni.
Aquapark Suwonban - program gyerekkel ha túlságosan meleg van
A férjem azt mondta, ilyen melegben nincs ötlete hova menjünk. Mikor emlékeztettem rá, hogy említett egy Aquapark látogatást is, akkor felcsillant a szeme - valóban, az jó ötlet! Szombati napon mentünk - ez nem volt annyira szerencsés, mivel nagyon sokan hétvégén mozdulnak ki, de így legalább a férjem családjával együtt tudtunk menni - Apóssal és Sógorral együtt. Maga az Aquapark nem volt hatalmas, de érdekes volt és ilyenkor én is újra gyereknek érzem magam. Ami számomra érdekes volt, hogy az akváriumokon túl amikor minden halat megnéztünk egy nagy, benti játszótéren találtuk magunkat ahol a gyerekeknek lehetőségük volt vizben elhelyezett játékokkal játszani. Ezt Dani nagyon élvezte - meg úgy általában melyik gyerek ne szeretne pacsolni? De volt elkerítve a kisebbeknek puha szivacsos rész, a felnőtteknek pedig egy kávézó a másik sarokban.
Hihetetlen de máris elrepült 1 hónap mióta kijöttünk Koreába. Borzasztó gyorsan szalad az idő, ha az ember jól érzi magát...
Köszönöm, hogy végigolvastad és várlak vissza legközelebb is! :-)
Üdvözlettel: Thekimfamily Orsi
コメント