Ismét letöltöttünk 2 hét karantént - de megint más volt mint a korábbiak. Ebben a bejegyzésben leírom Nektek, érkezésünk után hogyan telt el a karanténos 2 hét Ansan városában, Dél-Koreában.
Először is hadd említsek meg néhány fontos információt, amit jelenleg a beutazással és a karanténnal kapcsolatban tudnotok kell. Koreában is folyamatosan - napról-napra - változnak a koronavírus által korábban bevezetett renlekezések.
A legfontosabb tudnivalók a jelenlegi (2021. június 21.) álláspont szerint, melyeknek együttesen érvényesek:
- Koreába jelenleg külföldi állampolgár csak vízummal utazhat be (munkaügyben, tanulás vagy családlátogatás - házasság alapon)
- Minden Koreába érkezőnek (nem csak külföldinek) kötelező karantént kell letöltenie, mely 14 nap - felmentést ez alól az kaphat, akit Koreában oltottak koronavírus ellen, illetve a legfrissebb információk szerin 2021. július hónaptól más országban kapott oltást is elfogadnak (Szputnyik oltás kivételével).
- Megérkezést követő 24 órán belül kötelező PCR teszten megjelenni. - A 2 hét során a kormány applikácoóján keresztül napi 2x kötelező self-check rögzítése mely magába foglal egy hőmérést, és 4 kérdés-választ (köhögsz-e, fáj a fejed, fáj-e a torkod, magasabb e a lázad 37.5-nél?)
- A 2 hét letelte előtti utolsó napon ismételt közelező PCR teszt .
Ezt azért is írtam le, mert még mindig sokan keresnek meg engem azzal a szándékkal, hogy Koreába utaznának de az ismereteik erre vonatkozóan hiányosak.
Szóval megérkezésünk után kutyául voltunk, ezért másnap reggel mentünk PCR tesztre. Én a terhesség miatt, a férjem frissen kapott oltást az utazás előtt, Dani meg alig aludt a repülőn valamit. Külön "taxi" jött értünk, ami "háztól-házig" vitt. Igazából egy kisbusz volt, amit Jumbo Taxinak hívnak - a sofőr érdeklődve faggatta a férjemet honnan érkeztünk.
A PCR teszt egy kültéri parkoló helyszínén volt, ideiglenesen felállított sátrak formájában. Borzasztó hőség volt már reggel, tűző nap, ráadásul kilóméteres sor várakozott a tesztre. Teljesen le voltunk döbbenve- tavaly nem ezt tapasztaltuk, pont az ellenkezőjét. A magyarázat röviden annyi, hogy Koreában mindenkinek kötelező a PCR teszt, amennyiben kiderül, hogy olyan helyen járt, ahol egy bizonyítottan koronavírusos illető megfordult. Akár ismerősökön keresztül is. Mivel mi külföldről érkeztünk, ráadásul én terhesen plusz egy 3 éves kisgyerekkel voltunk, előre vettek minket és nem kellett sort állnunk. (Sajnos itt képet nem tudtam készíteni, olyan gyorsan végeztünk, és Dani kezét kellett fogjam.)
A mintavétel kellemetlen volt, de legalább gyors. A férjemnek viszont borzasztó élmény volt - úgy, ahogy Daninak is (Igen, neki is kötelező volt tesztet végeztetni zsenge kora ellenére.) Folyt a könnye és köhögött amikor végzett.
A taxi rögtön hazavitt minket, de mint utólag megtudtam a férjemtől - ez nem ingyen volt. Mindezért 10 000 Ft-nyi összegnek megfelelő wont fizettünk. Az eredmény másnap reggel érkezett. Megmondom őszintén paráztam kicsit, ugyanis fájt a torkom és bizony nem voltam benne biztos hogy "csak" megfáztam.
Hála istennek ez utóbbi igazolódott - mindhármunk tesztje negatív lett. A karantén folytatódott - hogy őszinte legyek rám is fért a pihenés és körülbelül 1 hétig tartott míg a megfázásom odébállt.
Berendezkedtünk a kis lakásunkba, amit a férjem bérelt ki 3 hétre - a fennmaradó időben egy kicsit tágasabb helyre költözünk majd.
Nekem igazán szimpatikus ez a kis lakás - mivel van külön zárható kis szobája, és a mérete ellenére tényleg minden van ami szükséges lehet. A kis szobába el tudtam vonulni tanulni, dolgozni - amit természetesen a nyár folyamán sem szüneteltetek. A legjobban az erkélynek örültem, mert így mégiscsak ki tudtunk menni levegőzni időnként, és nem voltunk 4 fal közé zárva.
Kattints a nyílra a kép jobb oldalán a további képekért.
A karantén jó alkalom volt arra, hogy ételt rendeljünk magunknak - mindig, amit éppen megkívántunk. Ezekről jópár kép készült, amiből néhányat beszúrok ide. Azért bevallom már hiányzott a koreai ízvilág - de azzal is tisztában vagyok hogy 2 hónap után nagyon vágyni fogok egy jó kis rakott krumplira XD.
Hamar hozzá lehet szokni, hogy Koreában gyors az ételkiszállítás, és hogy a "csomag" mindig rejt valami pluszt, amit nem rendeltél, hanem ajándékba küldtek. A legtöbb étterem cserébe csak annyit kér, hogy az ételrendelés applikációján írj vissza egy feedback-et, vagyis egy visszajelzést a kapott ételről. A másik gyakori, hogy egy kis matricát ragasztanak a dobozra egy kedves üzenettel.
A két hét során ismét kaptunk Ansan önkormányzatától segélycsomagot. Első körben 3 db papírtáskában érkezett néhány dolog - gumikesztyű, maszkok, kézfertőtlenítő, lázmérő matrica, szemeteszsákok ( szemeteszsák mérete kb 50 literes és fizetős. A kommunális szemetet csakis ebben szabad elhelyezni) . A második hét elején két nagy dobozt tettek le az ajtónk elé. A doboz tartalmát lefotóztam (mindkettőben ugyan az volt.)
A tartalma:
- 12 db gyorsrizs
- 1 db 2 literes mentes víz
- 1 csomag 9 db-os algalap
- 5 doboz curry szósz
- 5 doboz jajang szósz
- 6 db csípős rámen
- 6 csomag enyhén csípős rámen
- 3 doboz leves
- 2 konzerv tonhal
- 2 konzerv jangjorim
Ezúttal Dani nem kapott külön dobozt - igazából nem is gond, mert így sem tudtuk a dobozok tartalmait felélni. Rengeteg ételt és még vizet is rejtett a doboz magában.
A maradékot majd odaadományozzuk a sógoromnak - a tartós élelmiszer mindig jól jön.
A karantén sokkal gyorsabban telt el, mint tavaly. Az első hét kellett, hogy magunkoz térjünk - Dani sajnos sokszor felriadt este, de hála istennek ez már elmúlt. Számomra a mindennapi takarítás- mosás, illetve tanulás és munka eléggé kitöltötte az időt ami szó szerint elszaladt. Az utolsó napunk előtt pedig ismét kocsiba ültünk és indultunk a PCR tesztre. Ezúttal sem kellett sort állnunk, viszont borzasztó élmény volt mindhármunknak. Az összes tesztelés közül ez volt számomra a legfájdalmasabb - a leghosszabb - és bármennyire igyekeztem tartani magam, mégis patakokban folyt a könnyem még negyedóra elteltével is. Túléltük.. másnap reggel megjött az eredmény - ismét negatív mindenkinek. Így aztán délben már kimehettünk - Sógorom pedig az ajtó előtt állva várt minket. :-)
El is indultunk az első közös ebédre. Szuper élmény volt, hogy egyre több dolgot tudtam a Sógorral koreaiul beszélni - bár ő még mindig nagyon kedvesen sokszor angolul próbál válaszolni Nekem, hogy biztosan megértsem a mondandóját. Szerették volna ha én választom ki az éttermet - de ez természetesen nálam nem volt kérdés. Oda megyünk, ami az Apósom kedvence.. Sajnos Ő tényleg nincs jó egészségügyi állapotban évek óta, és sajnos nem tudni mennyi van még hátra Neki. Minden esetre szeretnénk Neki mindenben a kedvére tenni, amiben csak tudunk. Mellesleg én is nagyon kedvelem azt az éttermet...
Ránézésre egy kis "kunyhó".... vagy nem is tudom... nem egy kacsalábon forgó csilli-villi étterem. Igazi régi, autentikus koreai étterem. Ősrégi kis tákolmány maga az épület, odabent pedig rakásban állnak a fatuskók amivel tüzelnek a grillek alatt. Az étterem nem egy nagy légtér, hanem apró szobákra van osztva - egyik szoba a másikból nyílva . Nekünk is több szobán át kellett haladni az asztalunkig.
Földön ülve kell étkezni - a menü pedig egyszerű de sokszínű. Grillezett sertéshús megannyi banchannal (körettel). Igazán jól laktam úgy, hogy rizst alig ettem.
Ezután tettünk egy kört a Homeplus-ban, ami nem más mint a koreai Tesco. Rengeteg dolgot akartam fotózni - főleg az árakat mert ez egy visszatérő kérdés szokott lenni, hogy valójában mennyibe kerülnek a dolgok Koreában. Sajnos nem volt időm részletesen fotózni - csak néhány dolgot, emiatt ehhez még gyűjtök anyagot, hogy tudjak majd róla írni egy külön bejegyzést. A lényeg hogy nem sok mindent vettünk - ránézésre Ft-ban nagyjából egy 10 000 Ft környékén fizettünk volna. 71 230 won szerepelt a számlán, ami olyan 17 000 Ft-nak felel meg.
A nap hátra lévő részében dolgoztam, majd este munka után vittünk koreai csirkét illetve csípős tengergyümölcsét a Sógornak, hogy közösen vacsorázzunk.
A tengeri étel csípős volt, de azért tudtam belőle enni - bár csak mértékkel. A csirke viszont nagyon finom volt. Este jó sokáig oda voltunk és mivel a férjem ivott is - a nagy találkozás örömére - így taxival mentünk haza. A további eseményeket a következő bejegyzésben írom le.
Várlak vissza a blogra legközelebb is! :-)
Üdvözlettel: Thekimfamily Orsi
Comments