Nem is mostanában volt, hogy kaptam egy igen hosszú e-mailt, jó sok kérdéssel. Az eredeti üzenet ez volt:
"Szia Orsi!
Összegyűjtöttem pár kérdést, ami foglalkoztat ezzel a témával kapcsolatban.
Nagyon megköszönöm ha szánsz rá egy kis időt és válaszolsz rájuk.
Amennyire tudod nyugodtan fejtsd ki őket és ha találsz közöttük olyan kérdést, amire nem szeretnél válaszolni, akkor arra természetesen nem kell.
Ha esetleg eszedbe jut még valami, amit nem kérdeztem meg tőled, de fontosnak tartod megosztani velem, akkor azt is nagyon szívesen fogadom.
Előre is nagyon köszönök minden választ:)"
1. Mit tudtál a koreai kultúráról, mielőtt megismerted volna a férjedet?
Bevallom őszintén, magáról a kultúráról nem sokat tudtam. Ismertem a kpop-ot, és néhány koreai drámát is láttam. A sorozatokon keresztüli elképzelt álomvilágot ismertem csak.
Az első sorozat a Palota Ékköve volt, amit láttam még az M1-en. A sorozatból az derült ki számomra, hogy nagyon színes a koreai gasztronómia. Illetve, hogy micsoda kitartás munkálkodik a koreai emberekben.
2. Melyek azok a hasonlóságok, amiket megtaláltál a magyar és a koreai kultúrában?
Hú. ez fogós kérdés. Gondolkoznom kell rajta, ami azt jelenti, hogy nem sok hasonlóság van, vagy csak számomra ezek a hasonlóságok fel sem tűntek. Mert ugye nyilván arra figyel fel az ember általában, ami eltér a megszokottól.
Vannak ételeink aminek az ízvilága hasonlít néhány koreai ételhez. Ők is imádják a fokhagymát és a pirospaprikát.
Szeretik a jóféle borokat is.
3.Mik a legnagyobb különbségek a két kultúra között?
Nah ebből azért akad bőven! Nagyon sok különbség van ezért a teljesség igénye nélkül fogok említeni párat, ami kapásból eszembe jut.
Az egyik például, hogy Koreában padlófűtés van és volt mindig is, míg nálunk nincs akkora hagyománya ennek a fajta fűtési rendszernek. Éppen ezért alszanak gyakran még ma is sokan a földön Koreában, egy matracon. Nálunk viszont a meleget régen a tömegkályha biztosította.
A munkához való hozzáállásuk, a kitartásuk, a szorgalmuk és a megfelelési kényszerük kiemelkedő. Gyakorlatilag "halálra" dolgozzák magukat.
Ha valamit el kell intézniük, akkor nem halogatnak, hanem azonnal cselekszenek, Volt többször is, hogy megjegyezte a férjem ha valakit fel kellett hívnom, hogy miért nem azonnal hívom? Mert én azt mondtam, most például hétvége van, vagy ebédidő.. és majd később telefonálok.
Az alkohol legális stresszoldó náluk, csakúgy mint a csípős étel. Hihetetlen mennyiségű alkoholt képesek meginni egy összejövetel alkalmával, amit általában nem egy helyen bonyolítanak le. Egy éjszaka leforgása alatt 3-4 helyen is megfordulnak és mindenhol fogyasztanak. A iszogatás gyakran "munkamegbeszélés" címszó alatt hajnalig is eltart.
Borzasztóan csípős ételeket is fogyasztanak, ami messze áll az én ízlésemtől, merthogy nem is érzem az étel ízét, csak azt hogy éget!
Az idősek iránti tisztelet megadása a koreaiak számára nem kérdés. Gyakran azzal indítják a beszélgetést, hogy megtudakolják hány éves vagy és ezáltal máris elhelyeznek maguk alá- vagy fölé.
Az esküvőt nagyon máshogyan "ünneplik" mint mi. Gyakorlatilag nincs semmi tánc, semmi lakodalom, nemhogy lakodalmas játékok. Körülbelül fél óra alatt lezajlik a ceremónia, ahol a legtöbb vendég nem is családtag, csak éppen arra járt.. strandpapucsban meg farmernadrágban. Számomra nagyon személytelen.
A két család nem is tud egymással beszélgetni, mert az étkező teremben gyakran 3-4 jegyespár vendégei keverednek ki hol talál üres helyet.
Ha mondhatom ezt, életem legjobb döntése volt, hogy Magyarországon esküdtünk, mert az aztán tényleg világraszóló lakodalom volt.. és ha láttátok volna a koreaiak hogy felengedtek. Minden gátlást levetkőzve úgy mulattak, hogy a magyarok is megirigyelték XD
4. Mennyire határozza meg a mindennapjaidat a koreai kultúra?
Is-is. Mivel Budapesten élünk, ezért nem változott meg gyökeresen az életem, de kétség kívül nem egy átlag magyar családképét mutatjuk.
Például a mindennapi étkezéseim megváltoztak. Magyar ételt többnyire csak magamnak meg Danikának főzök, a férjem leginkább csak megkóstolja, de általában nem eszik belőle. Éppen ezért nem is tipikus magyar ételeket főzök, hanem utat engedek a kreativitásomnak és az alap recepteket a saját fantáziám szerint variálom.
Sokszor eszünk koreai, vagy koreai konyha inspirálta ételeket. Korlátot csak az szab, milyen koreai alapanyagokat tudunk Budapesten beszerezni. Ezek a hozzávalók "aranyáron" mennek, de a férjem nem tudja nélkülözni a koreai ízvilágot. Ezek közül jó néhányat már egyedül is el tudok készíteni, de azért szeretem ha a férjem felügyeli a kivitelezést.
Az öltözködésem szintén változott amióta együtt vagyunk. Nah nem azért mert ő kérte, egyszerűen azért, mert szeretem a koreai divatot. Bár itthon a trendek még jóval a korai mögött kullognak, azért lassanként nálunk is tudok olyan alap ruhadarabokat beszerezni, amit a koreai stílus mintájára tudok hordani. Így például szeretem az egyszínű, minta nélküli magas nyakú pólókat, darázsderekat formáló szoknyákat és az oversize kardigánokat és pulcsikat.
Zenéből 17 éves korom óta szinte csak koreait hallgatok. Megmondom őszintén nem is tudom mi manapság Európában a sláger? Koreai zenékből leginkább a k- chill és a drámák zenéi állnak hozzám legközelebb. Ezeket tanulás közben is szívesen hallgatom.
5. Nem gondoltad-e azt, hogy nehéz lesz együtt élned egy másik kultúrában szocializálódott emberrel?
De igen,,. Azonban nem is gondoltam bele abba, hogy mennyire mások vagyunk. Szerelmes voltam / vagyok és ez az érzés elnyomta az efféle gondolkodást. A kultúráink különbözőségéből fakadó "problémák" menet közben bukkantak fel.
6. Felmerült-e bennetek az, hogy Magyarország helyett Dél-Koreában éljetek?
A kapcsolatunk kezdetén elmondtam a férjemnek, hogy csak akkor tervezzen velem komolyabban, ha nem akar kivinni magával Koreába élni. Ugyanis számomra akkor elképzelhetetlen volt, hogy távol a hazámtól folytassam az életemet. Ő ezt tudomásul vette és a saját elképzeléseit is Magyarországon szerette volna megvalósítani. Magyarul ő hosszabb távú itteni tartózkodást tervezett már akkor.
Aztán a kapcsolatunk során néhányszor megkaptuk ezt a kérdést - főleg magyaroktól. A férjemmel úgy gondoljuk, hogy jelenleg Magyarországon valósítjuk meg a céljainkat, és később - évek múlva - amikor az anyagi biztonságunkat megteremtettük, elképzelhető hogy kiköltözünk Koreába.
7.Nem hiányzik a férjednek az otthona? Milyen volt neki beleszokni a magyar kultúrába?
Természetesen nagyon hiányzik neki. Rengeteg dolog van, amiben Korea fejlettebb kis hazánknál és ezeket itt nélkülöznie kell illetve az itteni társadalmi felfogás is több ponton eltér az ottanitól - mindezek nehezítő tényezők számára.
Leginkább a koreai ételeket, koreai ízek hiányoznak neki. A családjával pedig napi szinten telefonon tartja a kapcsolatot.
Szerintem nem lehet beleszokni egy idegen kultúrába, legfeljebb hozzászokni lehet. Ő is így van ezzel.. amik elsőre meghökkentő dolgok voltak, mostanra már elfogadja, hogy ez Magyarországon "így" vagy "úgy" működik. Például, hogy nem tudunk akárhol elmenni mosdóba ha úton vagyunk, és ha illemhelyre kell mennünk akkor azért valószínűleg fizetnünk kell.
8. Mennyire érzed magad otthon a koreai kultúrában?
Sokkal közelebb érezném magamhoz, ha Koreában élnénk és folyton az venne körül, amit és ahogyan a koreai emberek csinálnak. Viszont jóval közelebb vagyok a tűzhöz, mint egy szimpla "korea fan". Ez például megnyilvánul abban, hogy ha valami kérdésem van, azt azonnal a férjemnek szegezem és ő készséggel válaszol. Ez azért sokkal hitelesebb, mint kiguglizni a neten, szóval úgy érzem hogy amit megismerek általa az tényleg igazán különleges és segít jobban megérteni a kultúrájukat. Például, amikor a katonaságban szerezett élményeit meséli el, én mindig az ajkain csüngök.
9.Mennyire okoz nehézséget, hogy a barátaid/családod nem tud folyékonyan kommunikálni a férjeddel?
Hát nem mondom, hogy egyszerű, de már megszoktam, hogy ilyenkor az angolon keresztül fordítok keresztbe kasul a társalgók között. A legnagyobb probléma ilyenkor inkább az, hogy nem tudunk olyan minőségi és mennyiségi társalgást folytatni. Például anyukám is imád beszélni de képtelen a mondandóját egyszerűen elmondani. Amit nehéz lefordítani.
Nálunk is és a koreai családnál is vannak olyan rövid párbeszédek, amit a másik fél nem ért meg, és annyira jelentéktelen a tartalma, hogy ezért nem is fordítjuk le egymásnak. Ilyenkor jó volna érteni, még ha csak azt is mondták hogy: "De holnap lehet esni fog, mert azt mondta az időjáráselőrejelzés." Helyette marad a hallgatás. Remélem idővel olyan szintre emelkedik a koreai a nyelvtudásom, hogy az ilyen kis jelentéktelen napi közlésekbe is be tudok kapcsolódni.
Barátaimmal ritkán volt alkalma a férjemnek találkozni, de többnyire a barátaim is beszélnek angolul így olyankor nem kell fordítani. Egyszerűen tekintettel vagyunk arra, hogy egy harmadik nyelven tudunk csak mindannyian kommunikálni.
10.Mennyire voltak elfogadóak a barátaid és a családod a férjeddel szemben? És veled szemben a férjed családja?
A szüleimnek nem volt egy percig sem ellenvetése azért, mert nem magyar a párom. Kíváncsiak voltak. Ellenben volt olyan ismerősöm, aki folyamatosan a két kultúra közötti szakadék miatt "vészmadárkodott".
Vannak dolgok amiket valóban csak elfogadni lehet. Azt kell megérteni, hogy egy másik kultúrából jövő embert nem lehet megváltoztatni, csupán azért mert a viselkedése számunkra nem tetszetős - például ha csípős ételt eszünk általában mindig elkezd folyni az orrom.. neki is. Ő nem szólja meg azt hogy én az asztalnál kifújom, és meg nem szólom meg azt hogy ő visszaszipogja.
11. Tervezitek-e megtanulni vagy már tanuljátok-e a másik fél anyanyelvét, hogy ne egy harmadik nyelven kommunikáljatok egymással?
Igen, a férjemnek volt egy kb fél éves időszaka amikor intenzíven minden nap tanult magyarul. Ez óriási szó, hiszen a legtöbb koreai aki Magyarországon van vígan ellavírozik a magyar nyelv ismerete nélkül. Azóta csak annyit tanul, ami rá ragad.
Én 2018 tavaszán kezdtem el intenzíven tanulni a koreai nyelvet, ami azóta is tart. Teljesen egyedül tanulok, és rengeteg-féle eszköz áll a rendelkezésemre amivel mindig fentebb tornázom a nyelvtudásom.
12. A kisfiadon látod-e azt, hogy nehezebben tanul meg beszélni azért, mert három nyelvet is hall otthon?
Sajnos igen. Hiába mondják az emberek, hogy minden gyerek máshogy fejlődik és nem szabad összehasonlítani őket. Amikor egy Dani korú gyereket látok aki már mondatokat mond, akkor nagyon összeszorul a szívem. Egy örökkévalóságnak tűnik, hogy elérjünk oda, hogy Dani is beszéljen.
13. Mennyire akarod belevinni az életébe mind a magyar, mind a koreai kultúrát?
A magyar kultúrából igazából 2 jelentős ünnep az amit én magam is gyerekként nagyon boldogan éltem meg.
Az egyik a December 6. - Mikulás, a másik pedig természetesen a Karácsony és az arra való készülődés. Ezek egyike sincs meg a koreai kultúrában, de szeretnék minden mikulásra ajándékot csenni a kis csizmájába, és együtt feldíszíteni vele a karácsonyfát.
Koreai kultúrából pedig nem én vagyok a mérvadó, hanem a férjem. Eddig az első születésnapi ünnepség volt az, ami merőben más mint nálunk. Ezen kívül a Chuseok - aratási ünnep az amit a férjem kiemelten ünnepelt. Kíváncsian várom, később még mit szeretne Daninak átadni.
14. Mit gondolsz mennyire befolyásolja az emberek koreaiakról alkotott képét a k-pop?
Azt gondolom, hogy leginkább azok véleményét tudja befolyásolni a k-pop, akik ennek a műfajnak az aktív fogyasztói. Ha jól gondolom, ez nagy részt a teenagereket érinti. Mivel én magam is 17 évesen hallgattam k-pop-ot. Mondjuk akkor - kb 10 évvel ezelőtt -még a k-pop egy szelídebb műfaj volt, mint manapság. Talán ezért nem is hallgatom már, csupán 1-2 számot.
Akkoriban - 17 évesen - számomra egy nagyon tökéletes világot közvetített ez a zene - természetesen a dalszövegeket nem értettem, de a videóklippek nagyon elvarázsoltak. A kosztümök, a táncmozdulatok, a harmónia ahogyan az énekesek együtt mozogtak.
De már akkor is hallgattam K-chill és K-drama zenéket is, amik viszont tényleg úgy hatnak, mintha az ember a béke szigetére költözne. Amiben még befolyásolta a véleményem, az az volt, hogy rájöttem hogy a dolgok lehetnek "szépek" is. Ez most furcsán hangzik, de nem tudom máshogyan megfogalmazni. Egy végtelenül egyszerű tárgyat, mint egy toll, egy papír, egy pohár.. bármit meg tudnak olyan koreai design-al áldani, hogy öröm kézbe venni.
15. Fontos-e a vallás az életetekben? Ha igen, ez hogyan nyilvánul meg? Erre a kérdésre nem fogok tudni bőven válaszolni, mivel a vallás nem igazán része az életünknek. Tudom, hogy sok koreainál viszont roppant fontos a vallás, és láttam is a szememmel hogy Koreában gyakorlatilag pláza nagyságú és kinézetű templomok is vannak... A férjem hitvallása az, hogy saját magában hisz. Azt, hogy Dani megérkezett az életünkbe is a saját "mindenhatóságának" könyveli el. XD
Remélem, hogy kielégítő válaszokat tudtam adni a kérdésekre. Továbbra is örömmel fogadom az olvasóimtól a kérdéseket amire publikusan, a blogomon keresztül válaszolok.
Köszönöm, hogy a blogomon jártál és várlak vissza legközelebb is!
Üdvözlettel: Mrs Kim alias Orsi