Nagyon szeretek a Koreában látott, tapasztalt dolgokról mesélni. Ebben a bejegyzésben 5 olyan érdekességet szedtem össze, amihez a személyes történetemet is elmesélem. Ha van 4 szabad perced, akkor olvass tovább :-)
1 . Idősek hátra!
Az első koreai utam felejthetetlen volt. Nem csak azért, mert az első alkalom volt, hogy eljutottam ebbe a gyönyörű, távoli országba, hanem azért is mert akkor szembesültem először élesben nagyon sok kulturális különbséggel, ami nagyon izgalmas is volt egyben. Akkoriban a férjem egy autót bérelt az ott tartózkodásom idejére, és azzal közlekedtünk mindenfelé. Egyik alkalommal, amikor egy családi találkozóra mentünk, a (majdani) Apósom is velünk tartott.
Ő sajnos elég rossz egészségügyi állapotban van, ezért természetesen minden gondolkodás nélkül kinyitottam neki az "anyós ülés" -felől lévő ajtót. - Tessék csak előre ülni! Ő pedig udvariasan mondta a maga koreai nyelvén, hogy: Nem, nem, hát ő hátra ül. Nyugodtan üljek csak a fia mellett elől.
Zavarba jöttem, hiszen hogy engedhetnénk meg azt, hogy Apuka hátul "nyomorogjon" - hozzá teszem nagyon pici, alacsony, vékonyka "bácsikáról" van szó - Nah de akkor is! Elől mégiscsak kényelmesebb. Előre tudja nyújtani a lábát, és a többi. Nálunk Magyarországon - legalábbis a mi családunkban - az időseket mindig előre ültetjük. Nem hiába lett "anyós ülés" a neve, annak a bizonyos helynek.
Tanácstalanul néztem a férjemre, aki megnyugtatón legyintett: - Engedd, csak hátra. Koreában az idősek hátul ülnek.
Kikerekedtek a szemeim: - Tényleg? Akkor remélem nem vette illetlenségnek, hogy előre akartam ültetni... - kissé el is pirosodott a fülem hegye..
2. Földes virágot a bolttulajdonosnak!
Egy másik alkalommal - mely történetesen a 2019-es koreai utunk során történt - a férjem egy barátjához látogattunk el, aki a párjával egy kis cuki Macaron boltot nyitott. A kicsi üzlet nagyon barátságos, és a meseszép macaronok mellett más süteményeket is lehet vásárolni. A férjem egy percig sem gondolkodott, hogy mit vigyünk ajándékba. Ugyanis ha egy koreai boltot, üzletet nyit, akkor gratuláció gyanánt földes - azaz cserepes - virágot illik vinni neki ajándékba. Egyszer megkérdeztem a férjem a vágott virággal kapcsolatban, de még a gondolatát is elutasította.
Ezért egy-egy ilyen új üzlet nyitásakor a gratulációra kapott virágok ott sorakoznak a boltban, amitől még szebb lesz az egész. A férjem Magyarországon tartózkodó koreai ismerőseinek is már több alkalommal vitt földes virágot a Gratuláció mellé, legutóbb a Bazilikánál lévő Koreai snack barba:
3. Zokni méretezés Koreában
Ha Koreában jártok biztos vagyok benne, hogy nem fogtok üres kézzel hazatérni. Nos azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy a koreai "aluljárós" zokni az egyik top termék, amit egyszerűen kötelező hazavinnünk. Nem csak azért mert nagyon jó minőségű gyakorlatilag "fillérekért", hanem mert ezer-féle mintázatú és kialakítású zoknijuk van, amit itthon keresve sem találnánk. A férjem például csak koreai zoknikat hord. Egyszerűen a nyugati társaik nem bírják a strapát. Szóval ez egy olyan hasznos ruhadarab, ami ráadásul a mindennapi öltözködés része, ezért minden nap eszünkbe juttatja Koreát.
A "gond" csak annyi lehet, hogy milyen méretet válasszunk? Ugyanis a koreai zoknikon nem az általunk megszokott számozással találkozunk, hanem cm-ben van feltüntetve.
Éppen ezért, én szemméretezéssel választottam, bár ha jól emlékszem a női lábméretekben nem is igen volt sok választék. Mivel a koreaiak lábmérete átlagosan kisebb mint az európaiaké, én viszont - méreteimet tekintve - beleillek a koreai átlagba.
4. Ételrendelés és házhoz szállítás
Amikor Koreában vagyunk, akkor ritkán szoktunk főzni. De a férjem azt mondta, hogy átlagosan a koreaiak többet esznek étteremben, vagy rendelnek ételt, mintsem főznének. Ugyanis amellett hogy a főzés időigényes, és a bevásárlással együtt sokkal macerásabb, ha a pénztárcánkat nézzük, akkor sem igazán kifizetődő. A rendelt ételek ugyanis - MINDIG finomak - most ezt minden elfogultság nélkül állítom. Még soha nem ettem odakint olyan rendelt ételt, amibe bele tudtam volna kötni - és az árukat tekintve is igen barátiak.
Az ételrendelés azonban kissé máshogyan zajlik, mint nálunk. Gondolok itt kimondottan a mi esetünkre - amikor Koreában tartózkodunk, akkor Szöultól nem túl messze eső, de már inkább "vidéknek" számító Ansan-városban lakunk. Itt az egyes apartmanokhoz mindig dobnak be olyan reklámújságot, amin azok az éttermek fényképes kínálata található, akik a környékből ide szállítanak ételt. Vagyis alapvetően nem online, nem interneten rendelünk, hanem ebből az újságból választunk, és mindig telefonon adjuk le a rendelést.
Még egyetlen egyszer sem rendeltünk online - ami nem jelenti azt hogy egész Koreában ne lehetne, sőt - inkább azt jelenti, hogy ahol mi lakunk, ott azon a környéken az ételrendelésnek ez a módja.
Az étel pedig villámgyorsan megérkezik. Ez azt jelenti, hogy maximum fél órát kell várni, de inkább kevesebbet... Természetesen ilyenkor gyakori, hogy a rendelés mellé adnak ajándékba egy hűtőmágnest is, amin az étterem elérhetősége van, arra az esetre ha az újságot már kidobjuk, de ismét szeretnénk a későbbiekben rendelni.
Ami még lényeges, hogy nagyon gyakran olyan tálakban hozzák ki az ételt (fenti kép), amit az étel elfogyasztása után ismét elvisznek. Vagyis nem az egyszer használatos, kukában landoló műanyag tárolókat használják. Az üres tányérokat szállítás után kb 1 órával ismét elviszik.
5. A fülcimpád a leghidegebb
Bár ez az eset nem Koreában történt, hanem a budapesti lakásunk konyhájában, de számomra ez is újdonság volt. Ha Magyarországon vagyunk, akkor viszont leginkább magunk főzünk. A férjem azért is, mert - amellett hogy szakács - igazán hiányolja a koreai konyha ízvilágát, ezért minden lehetséges alapanyagból próbál ügyeskedni.
Nem is olyan rég, főzőcskézés közben megégette az ujját. Hirtelen odakapott a két fülcimpájához, és körtáncot lejtett a konyhában féllábon szorongatva a fülcimpáját. - Jól vagy? - kérdeztem tőle bizonytalanul, és ő bólogatott.
- Miért fogod a füledet? - Nem tudod? Hát az a leghidegebb testrészünk.. - És minden koreai ezt csinálja? - Igen.. - Ez biztos? Én még sose láttam ezt senkitől.. csak most tőled.. Az is lehet hogy csak én éltem eddig barlangban, ki tudja? De számomra ez egy új dolog volt. Rögtön ki is próbáltam és megragadtam a fülcimpám, de nekem nem tűnt hidegnek. Ha én forrázom le az ujjam, biztos hogy inkább a csap alá dugom. XD
Köszönöm, hogy a blogomon jártál, remélem hogy tetszett ez a bejegyzésem és később ismét visszanézel!
Üdvözlettel:
Mrs Kim alias Orsi
Családi dokumentum filmünk legújabb részét megnézhetitek a Youtube csatornánkon:
Köszönöm a linket! A cikkben említett második teória szerint tudtam én is:-)
Az anyósülést azért hívják annak, mert régen az volt a legkénylemetlenebb hely. https://ka-autoszerviz.hu/miert-lett-anyosules-az-anyosules/