Első (és lehet utolsó) élményem, amit koreai fodrásznál tapasztaltam.
Több mint egy éve nem voltam fodrásznál. Az utóbbi időben egyrészt a korona miatt, másrészt mert kedvenc fodrászomnál annyira elszálltak az árak, hogy inkább másik fodrász felé kezdtem nézelődni. Végül aztán egyhez sem jutottam el.
Eléggé töredezett is volt már a hajam és eléggé meggyengült, így mindenképp egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy eljussak egy fodrászhoz. A férjem minden alkalommal amikor Koreában vagyunk átesik egy - néha kettő - frizura igazításon.
Hihetetlen gyorsan nő a haja, és annyira dús, hogy ha a fele kihullana, akkor is több haja maradna mint ami nekem van. XD
Danika is egész szerencsés - az ő hajtípusa a kettőnk keveréke - vagyis kellően dús haja van, de nem olyan erős, vastagszálú mint az Apjáé. Neki inkább puhább a haja és színét tekintve pedig sötétbarna. Danit kb. 1,5 évesen érhette egy kisebb trauma az egyik hajvágása során - ugyanis előtte nagyon nyugodtan végig ülte türelmesen, míg levágják a haját. Ez azonban nagyot fordult másfél évesen - egyenesen zokogva menekült volna a székből és az sem számított, hogy a legbarátságosabb gyermekfodrászszalonba mentünk Vele. Aztán azóta némileg javult a helyzet - jellemzően Apa ölében ülve.
Ezúttal is így vágták le a haját. A koreai Ajumma, akihez a férjem jár 2 dologról híres - villámgyorsan vág és nagyon olcsón dolgozik. A szalonja egyébként abban az apartmantömb sűrűjében található, ahol a Sógorom lakik. Jellemzően az ott lakók járnak hozzá. A szalonja - 3 éve mióta ismerem - egy picit sem változott. A bejárattal szemben egy laposképernyős tévé, állandóan bekapcsolva miközben dolgozik. Mindössze 2 széke van, de mivel egyedül dolgozik ez bőven elég is. A szalonban éppen még le tud ülni 2 várakozó, illetve van egy külön helyiség ahol a hajmosást végzi.
Az egész szalon atmoszférája emlékeztet arra a retró szalonra, ahova anyukám gyerekként mindig elvitt - még ott falun, amikor gyerek voltam. A Néni igazán gyorsan orvosolja a férjem haján mások által korábban végzett "kontár" munkát XD Ami igazából csak egy szakmabelinek tűnik fel szerintem. Nem hazudok.. kb 10 perc alatt végezni szokott a férjem hajával.
Ezúttal Dani az ölemből végignézte ezt a folyamatot, közben folyton duruzsoltam a fülébe, hogy ha jól viselkedik és nem fog sírni, akkor majd biztosan kap Apától valami ajándékot. Persze amikor Apával végeztek, akkor Dani határozottan kijelentette, hogy most Anya jön, nem Dani.. Csakhogy az én hajamat nem itt szerettük volna rendbe hozni - a férjem egy másik szalonba foglalt nekem időpontot. Szóval Dani következett. Azt hiszem az arca mindent elárul - erősen koncentrált a várható ajándék reményében, hogy nehogy egy csepp könny is legördüljön az arcán. Tényleg hősként tűrte a berregő hajnyírót is, és amikor elkészült akkor kezdett el sírni - nem is értettük miért. Addigra már mindennek vége volt. Zokogva elrebegett egy '감사합니다' -t (Köszönöm) aztán egy perc múlva már kutya baja se volt.
Mint fentebb említettem, számomra másik szalonba volt időpont foglalva. Suwonba a szomszédos városba utaztunk. Maga a szalon mindössze egy éve nyílt, emiatt még nem annyira felkapott - de én ennek kifejezetten örültem. Fiatal hölgy várt minket. A férjem a háttérbe leült Danival, de csakhamar többször felpattant a helyéről, amikor még számára is érdekes dolgokat műveltek a hajammal. XD
Kezdjük azzal, hogy Magyarországon eddig akármelyik fodrásznál jártam, élből azzal kezdte hogy megmosta a hajam, majd a vizes hajat vágta frizurára, és később szárítás után ha kellett még, akkor igazított rajta. Szóval odahaza a menet - mosás - vágás - szárítás. Én ennél extrémebb szolgáltatást eddig soha az életembe nem vettem igénybe - kivétel a mennyasszonyi frizurám elkészítése volt. A férjem viszont befizetett egy hajtőápoló kezelésre is a vágás mellett, úgyhogy ennek a mentét szeretném leírni, mert valószínűleg ez volt életem első és utolsó ilyen élménye. XD
Elsőnek is a koronára való tekintettel kaptam egy pánt nélküli maszkot, melynek a szélén ragasztócsík volt, ami az arcomra tapadt így nem esett le, de szabadon hagyta a fülem. a hölggyel megbeszéltük a hosszt, majd összegumizta a hajam és egy maréknyi tincset egyben levágott - amit emlékbe ajándékozott. A többi részen átfésülés után ollóval körbenyírta a hajam. Ezután következett egy mosás. A mosást követően egy hideg érzetű zselés állagú pakolást tett fel a fejbőrömre. Ez valójában a fejbőr elhalt hámrétegét segíti feloldalni ami a fejbőrre tapadt. Ezután kaptam egy csinos "bugyisapkát", amibe hátulról meleg gőzt vezetett be a hölgy. A beáramló levegő felfújta a fejemen lévő sapkát - ezáltal úgy néztem ki mint egy humanoid polip karok nélkül. Ami még viccesebbé tette, hogy közben füstölt is a fejem a hátul található két kis lukon keresztül. XD A férjem röhögve fotózta a folyamatot. XD
A gőz szintén a felpuhítás céljából használatos egyébként. Kb 20 percig gőzölték az instant polip fejemet. Utána ismét mosás következett - ezúttal egész erőszakos, ujjbegyes, masszírozós fajta - végigvakarva a fejbőrömet. Aztán vissza a székbe - és egy hajmaszk kerszült a fejbőrömre. Aztán a hajamat felturbánozták a fejem tetejére és következett a masszázs - a vállam, a karom, a hátam.
Aztán a 3. mosás után - egyébként a vékony gyengeszálú hajamból már úgy éreztem semmi sem maradt xD Bizony azért a koreai hajtípus a lehető leginkább eltérő hajtípus az enyémtől.
Ezt követően már a szárítás következett.
Szárítást követően kissé rövidebb lett a végeredmény mit amire számítottam, de nem bánom. Kényelmes, és nagyon "könnyűnek" érzem a fejem így hajvágás után.
Végső konklúzió: Egy élménynek biztos hogy nagyon szuper volt. Egy ilyen mélytisztítást a hölgy 2 hetente javasolt ismételni - erről azonban azt gondolom, hogy ez olyan szintű terror lenne az én vékony szálú hajam ellen, hogy biztosan egy szál se maradna belőle fél év múlva. A mi európai hajunk szerintem sokkal gyengébb eljárást igényel, mint amit a koreai haj kibír. Személy szerint azt gondolom, hogy a haj természetes öntisztuló folyamatát is megbabráljuk, ha rendszeresen ilyen kezelést veszünk igénybe. És míg a koreaiak naponta mosnak hajnat, addig az európai ajánlás szerint próbáljunk meg minél tovább kihúzni 1-1 hajmosás közötti időszakot.
Próbáltam mindkettőt - és nem állítanám, hogy előrébb vitt a napi hajmosás. Az én hajtípusom egyszerűen nem jól reagál, ha naponta mosva van. Gyerekkoromban elegendő volt a heti 1 hajmosás is - mert annyira jól tartotta magát. Ahogy kamaszodtam egyre inkább sűrűsödtek a heti hajmosások- hogy ugyan azt az eredményt fenn tudjam tartani. Koreában pedig a napi hajmosást is megtapasztaltam.
De nem csak ebben gondolkodunk másképp - a koreai lányok - fiatal hölgyek simán kimennek az utcára egy óriási hajcsvaróval a homlokuk felett. Nem benne felejtették, hanem szándékosan nem vették ki, hogy a frufru-juk az adott pillanatban tökéletes legyen. Hasonlót Magyarországon biztos nem látni a hétköznapokban.
Koreában a fériak is rendszeresen daueroltathatnak, míg Magyarországon bámulnak, mint borjú az újkapura ha egy férfi daueroltatni szeretne. Talán amiatt, mert az emberek többségének a dauer hallatán még mindig az elég sűrűn hullámos / göndör haj képzete ugrik be. Az igazság az, hogy pl a férjem haja is annyira egyenes szálú, hogy vonalzóval se lehetne egyenesebbet húzni, és ahhoz hogy a frizurája álljon valahogy, szüksége van tartós hullámokra.
Egyébként jól telnek a napjaink - hozzánk még nem ért el a monszun, de az ország déli részén már jelentős károkat okozott a heves esőzés. A napokban jópárszor ettünk koreai büfében (all you can eat) helyen, mert én különösen szeretem ezeket a helyeket. Mindig változatos és sokféle étel közül lehet választani nagyon baráti áron - 1 felnőtt kb 7000 won azaz 1750 Ft-ért ehet, és jellemzően reggeli - ebéd időben forgalmasabbak ezek a helyek és korán zárnak. Sajnos fényképet még nem készítettem idén egy ilyen büfében sem, mert általában hamarabb megesszük az ételt minthogy azon járna az agyam hogy fotózzak.
Ellenben készítettem néhány képek Ansan belvárosáról, mert engem mindig lenyűgöz ez a látvány, ami annyira más mint a budapesti városkép. :-)
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem, és várlak vissza szeretettel legközelebb is!
Üdvözlettel: Thekimfamily Orsi