Avagy a Ti kérdéseitekre válaszolok, amit a nemzetközi családdal és gyermekneveléssel kapcsolatban kaptam.
Nyilván többen is kíváncsiak vagytok, hogy milyen nemzetközi környezetben a gyermeknevelés. Én - aki benne vagyok - nem tudom olyan jól megfogalmazni a kérdéseiteket ezzel kapcsolatban, azonban a napokban az egyik olvasómtól kaptam jó néhány kérdést erre vonatkozóan. Mivel arra gondoltam, hogy többeket is érdekelhet ez a téma, így arra jutottam, hogy a blogomon osztom meg veletek a kérdésekre adott válaszokat. Nézzük is!
Egy kis jelmagyarázat:
Kérdés - vastagon szedett Válasz - normál betűs
Ugye a blogodban említetted hogy Dani 3 nyelven hall titeket. Szerinted melyiket fogja hamarabb elsajátítani?
Egyértelműen a magyart, mivel Magyarországon élünk, magyar bölcsődébe jár és az ideje nagy részét velem tölti - én pedig magyarul beszélek hozzá leginkább. A jelenleg használt szavai is mind magyar szavak, vagy szótöredékek. Kivéve a malac hangutánzása, mert az neki nem "röf-röf" hanem "kul-kul" ami a koreai megfelelője.
Mik a kedvenc játékai?
Mindig változik, de a legjobban a zenét szereti. Ha valahol zenét hall akkor egyből elkezdi ropni a maga módján :-)
Dani miben hasonlít rátok külön-külön? (Külső dolgok)
A szeme az inkább az apjáé. Úgy ahogy a szép telt ajkai is. Viszont az orra illetve az arcformája az enyém. A haja és a szeme színe is az apjáé, de nem annyira vastag szálú a haja mint neki. Az valahol a kettő között van.
Mi volt az első szava?
Talán az hogy “fa”? De nem tudom pontosan mivel sok mindent még most is csak töredékekben mond : pl Áfonya - áfny...
Milyen koreai és magyar ételeket kóstolt már? Hogy ízlett neki?
Koreaiból gyakorlatilag mindent ami nem csípős, magyarból pedig azokat amiket el tudok készíteni. Alapjáraton nem valami jó evő - én sem voltam az kicsinek- de ha igazán éhes akkor nem szokott válogatni. Szereti a szárított algalapot, ezt sokszor megtöltjük rizzsel és úgy eszi. A gyümölcsök közül az áfonya a kedvence.
Részedről mi az előnye és a hátránya egy nemzetközi családnak?
Hátrány, hogy a nagyszülőkkel nekem is és a férjemnek is nehéz a kommunikáció. Meg tudjuk értetni magunkat, de nem tudunk nagyon magas röptű beszélgetésekbe bonyolódni. Ugyan így például a bátyám vagy a férjem bátya sem tud olyan gördülékenyen beszélni velünk.
Aztán a távolság.. mivel Budapesten lakunk a koreai családot csak évi 1x tudjuk meglátogatni.
Hátrány például, hogy minden hivatalos ügyintézés arra a félre marad, akinek az országában letelepedett a család. Nálunk ebből kifolyólag én tartom számon például hogy Daninak mikor, hova kell mennie - főleg az egészségügyi megjelenésekre gondolok.
Igaz, a gyermekorvosunk beszél angolul, mégis vannak dolgok amiket nem ért a férjem mert nem az angol az anyanyelve. De a szükséges gyógyszer megvásárlása, a postai ügyintézés.. stb, mind ide tartozik.
Előnyök... hmm.. Az, hogy mióta ismerem a férjem óriásit tágult a világ. Megmutatta nekem hogy minden álom elérhető és erre ő maga a legjobb példa. Megmutatta hogy milyen az élet a Föld másik oldalán. A kultúráink összefolynak a hétköznapokban. Saját nyelvünk van amin kommunikálunk, ettől még különlegesebbnek érzem a kapcsolatunkat. Alázatot tanultam tőle és tanul Dani is a későbbiekben ebben biztos vagyok.
Mik a különbségek és hasonlóságok a 2 nagyszülők közt?
Nehéz őket összehasonlítani hiszen a koreai nagyszülőket nagyon ritkán látom. Mind a két oldalról imádják Danit. A magyar nagyszülők inkább a vidéki élet szépségébe vezetik be Danit oda, ahova nem kell pénz.. , a koreai nagyszülők inkább a modernebb dolgokat tudják megmutatni neki.
Miben különbözik a magyar-koreai gyermeknevelés?
Ha erre a kérdésre egyszerűen tudnék válaszolni.. de az igazság az hogy, nem csak kultúrától de konkrétan a gyermek személyiségétől is függ hogy a nevelése milyen irányban halad. Éppen ezért ez egy nagyon összetett dolog.
Koreai gyereknevelésre nem sok rálátásom van mert nem kint élünk. Amit a férjemtől megfigyeltem, hogy a végletekig óvná Danit. Nem hagyná soha, hogy megüsse magát, hogy elessen... pedig néha igenis meg kell tanulnia elesni. Nah ez egy olyan dolog amiben különbözik a véleményünk.
Aztán, amit szóvá tett a férjem még, hogy megbotránkoztatja amikor az utcán látja, hogy cigarettáznak a baba- gyerek mellett de még terhes nőt is látott cigizni. Koreában ezért börtön jár elmondása szerint.. teljesen mindegy hány éves az a gyerek. Szóval nagyon nagyon odafigyelnek a gyermekeikre, és legfőképp azok egészségére. A napi péksüti fogyasztás sincs éppen ínyére... ez szintén inkább az európai kultúrára vall. Reggel gyorsan veszünk egy péksütit és a reggeli ki van pipálva. Ezzel szemben Koreában (általánosítva) az édesanya korán felkel azért, hogy a reggelit elkészítse, ami gyakran valamilyen leves vagy kása.
A magyarral együtt megszoktátok tartani a koreai ünnepeket is? Ha igen, ilyenkor mi a szokás nálatok?
A vicc az, hogy a magyar ünnepeket sem tartjuk meg mindet.. Igazából csak a legnagyobb ünnepet - mint a Karácsony - tartjuk és vezettük be a férjemet is ebbe a hagyományba. Ez elsőre meglepő volt a férjemnek, ott ugyanis nincs ilyen karácsonyfa állítás hagyomány minden családnál. Manapság persze már megjelent náluk is a karácsonyfa és sok család állít - sőt elég vicces hogy sokszor még február végén is áll a karácsonyi fa náluk, hiszen ők a Holdnaptár szerinti Újévet is megvárják vele - de közel sem olyan "szertartással" mint ahogyan azt például az én családom teszi. Gondolok itt arra például, hogy mi mindig közösen díszítjük fel a fát a családdal, mindig szenteste, és mindig a karácsonyfa alá pakoljuk a becsomagolt ajándékokat. Nos.. ezt ő azelőtt nem ismerte.
Azt sem értette miért kell ajándékot tenni a fa alá? Elmondtam neki, hogy én szeretek mindig valami hasznos ajándékot venni, vagy készíteni a családtagjaimnak, amire tudom hogy vágynak. Ezt a dolgot sem tudta hova tenni..?
Ő ugyanis azt gondolja - ha valamire szükségünk van, azt az év folyamán megvesszük.. miért kellene valamire Karácsonyig várni?
De például a Húsvétot már nem nem tartja a családom sem igazán, így abba már a férjemet sem vezettem be.. Daninak például keresztelője sem lesz és a névnapját sem szoktuk ünnepelni - úgy ahogy az én névnapomat sem.
Koreai ünnepekből pedig a főbb családi dolgokat - születésnapon Miyeok levest eszünk. De nagy koreai tradíciókba ami éves szinten ismétlődne nem vezetett be minket a férjem, ezeket inkább csak említés szintén ismerem.
Hogyan birkózik meg a 2 család a nyelvkülönbséggel?
Ezt fentebb már említettem. Én magam nagyon azon vagyok, hogy koreaiul mielőbb megtanuljak, és a férjem is próbálkozik a magyarral. Ha a nagyszülőkkel beszélünk, akkor azt mindig segítséggel tesszük. Ha a férjem mond valamit vagy kérdez valamit anyukámtól, akkor átváltok tolmács üzemmódba, és ő is ezt teszi amikor kint vagyunk Koreában. De például a sógorom - akit imádok - miattam megtanult annyira angolul, hogy egész jól elkommunikálok vele alap szinten. Közben folyamatosan fejlődik a koreai nyelvtudásom, így remélem hogy a következő találkozáskor már koreaiul is tudunk beszélni.
Alapvető dolog egy nemzetközi családnál az elfogadás és a türelem a másik ember iránt. E nélkül nem tud működni ennek az akadálynak a leküzdése szerintem.
+1
Mi a véleményed arról, ha valaki külföldön, mint például Dél-Koreában szeretne dolgozni mint pedagógus? Tudsz tanácsokat adni hozzá?
A Sógorom matematika tanár odakint és egy kis magán iskolája is van. De azt gondolom hogy külföldiként szinte csak a nyelvtanárként van esélyünk. Mert Koreában - Magyarországgal ellentétben - nagyon megbecsülik a pedagógusokat. Fentebb említettem hogy a koreaiak a gyermekeiket nagyon óvják, és azt gondolom hogy a nevelésük során az egészségük mellett az oktatásukra költik el a legtöbb pénzt. Minden féle különórákat finanszíroznak, hogy a gyermek minél fényesebb karriert tudjon később befutni a megszerzett tudásával.
A pedagógusoknak ezért igen magas szaktudással kell rendelkezniük. Ha szaktudásban meg tudjuk ütni az elvárt szintet, akkor persze akár egyéb szakon is taníthatunk - gondolom. De alapjában jobb tanácsot nem tudok adni, mintsem az adott szakon nagyon nagyon képzettnek és elhivatottnak lenni - és nem árt ha a koreai nyelvtudásunkat is megvillantjuk, hiszen pedagógusként valószínűleg odakint koreai kisdiákokat fogunk oktatni.
Zárásként: Biztosan van olyan dolog, amiről még tudnék írni, vagy bővebben kifejteni a válaszomban. Az igazság az, hogy sok dologgal én is menet közben szembesülök, ezért ez a téma azt gondolom mindig és mindenkor érdekes dolgokat tud felvetni.
Minden nehézség ellenér, amivel egy ilyen kapcsolat jár boldog vagyok, hogy részese lehetek, és rengeteg dologra megtanított - és tanít folyamatosan a kettőnk kapcsolata.
Köszönöm, hogy végigolvastad, és várlak vissza a blogra legközelebb is!
Üdvözlettel: Mrs Kim alias Orsi
Comentários