5 érdekes koreai szokás

Mivel nagyon szeretitek az ilyen témájú bejegyzéseket - és én is jókat derülök néha egy-egy emléken - ezért szeretettel hoztam nektek ismét néhány érdekességet a koreaiakról.

1. Fekete toll

Amikor tavaly előtt Koreában jártunk, szerettük volna a házasságunkat Koreában is érvényesíteni. Egy ottani okmányirodában jártunk - ha jól emlékszem Ansanban. Nekem nagyon szimpatikus volt az, hogy az iroda nagyon barátságos légkört árasztott magából. Egy nagy tágas helyet képzeljetek el, ahol középen székek voltak a várakozóknak, illetve asztalok, ahol minden-féle ingyenes tájékoztató, illetve üres formanyomtatványok voltak kikészítve az ügyfelek számára, tollal és kitöltési útmutatóval. A gyerekeknek külön kis játszósarok, és sok sok zöld növény ami még barátságosabbá tette a helyet. Körben pedig az ügyintézők ültek a pult másik oldalán. 

A férjem töltötte ki a nyomtatványt, amikor észrevettem hogy a toll amivel ír fekete színű.

-Hé! - szóltam rá - nem baj hogy feketével töltöd?

Hiszen én ahhoz voltam szokva, hogy nálunk a mai napig a hivatalos levelet, dokumentumokat KÉK tintájú tollal szabad csak kitölteni. 

- Nem dehogy! - még ő volt meglepve. 

Azt tudni kell rólam, hogy nagy toll rajongó vagyok, ezért Koreában is bementünk egy írószerboltba. Meglepődve tapasztaltam, hogy majdnem az összes toll fekete volt, persze lehetett más színben is kapni, de a férjem felvilágosított, hogy Koreában a hivatalos dolgok kitöltéséhez  - illetve úgy általában -  fekete tollat használnak, nem kéket!

2. Aláírás helyett pecsét

Még mindig az okmányirodánál maradva.. A formanyomtatványt természetesen mindkettőnknek alá kellett írnia. Ami érdekes, hogy nem a tipikus kézírással a saját nevünket.. hanem egy kimondottan ilyen célra készült pecséttel. 

A pecsétet nászajándékba kaptuk a férjem barátaitól. Ezeket a pecséteket bármilyen névvel el tudják készíteni, így például az enyémre az 'Orsi' került rá hangeullal XD

Nagyon aranyos kis tokja van, tipikusan az esküvőhöz a nő a piros a férfi a kék színű. Tehát aláírás helyett mindenkinek van egy saját névre szóló pecsétje amivel a hivatalos iratokat hitelesíti.

3. Óriási hűtőszekrény

A koreaiaknak valóban óóóóóriási a hűtőszekrényük. Egy átlag magyar háztartásban a nagy hűtő mérete kb fele akkora, mint a koreai háztartásokban lévő hűtő. Elsőre azt gondoltam ez csak a férjemék családjánál van így, de nagyon hamar rájöttem hogy az a minimum hogy egy akkora hűtőszekrényük legyen amibe 2 ember is kényelmesen elférne, és még a majdnem 1,80 méter magas férjemnél is magasabb. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a kimcsi általában egy külön hűtőszekrényt kap - erről korábban már írtam nektek, hogy ez a mi budapesti lakásunkban is így van :-)

4. Rövidnadrág

Mint az esetleg már többen tudjátok, a férjem idegenvezetőként dolgozik Budapesten. Nyáron különösen sok turista jön, ilyenkor gyakorlatilag minden napra van munkája. 

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem vesz fel nyáron rövidebb nadrágot? Olyan meleg van... neki meg egész nap talpon kell lennie. Nem is sejtettem hogy munka közben ők csakis hosszú nadrágot hordhatnak - teljesen mindegy hány fok van! - mert bármilyen rövidített fazon már óriási tiszteletlenségnek számítana az ügyfelekkel / vendégekkel szemben. 

Szóval a férjemnek is csak 2 db szabadidő rövidnadrágja van, és mindig csak munkaidőn kívül hordja. 

5. Segíthetek?

Egyszer az esti órákban hazafelé tartottunk a férjemmel egy bevásárlásból. Tele volt a kezünk szatyrokkal. Ahogy sétáltunk hazafelé, megakadt a szemem a szemben jövő két koreai lányról, akik feltehetőleg nem tudták hol vannak, vagy merre kell menniük, mert a telefonjukat nézegették, meg a kiírásokat. Egyértelmű volt, hogy segítségre lenne szükségük. 

Oldalba böktem a férjem hogy - Menj oda, segíts nekik! 

Nem igazán akart odamenni a férjem, újra kértem. Esküszöm késztetést éreztem magamban, hogy én magam menjek oda segíteni nekik, de mivel akkor még ennyire sem beszéltem a koreait mint most, így ezt az ötletet egyből elvetettem. 

Végül a férjem odament hozzájuk. A lányok kissé meg voltak szeppenve először, de aztán elmondták mit keresnek, a férjem pedig elmagyarázta merre kell menniük. 

Csak utána tudtam meg, hogy ilyen Koreában egyszerűen - NINCS! Vagyis egy férfi soha se menne oda a lányokhoz hogy: Sziasztok, segíthetek?- Ha ők maguk nem kérnek segítséget valakitől. Mivel  az ilyen fajta közeledésre mindenki azt gondolná, hogy valami rosszat akar ez a pali. Egyből a legrosszabbra gondolnak: elrabolnak, kirabolnak stb. Pedig a férjem a legkedvesebb ember a világon, és láthatták hogy velem van, tehát nem egyedül "portyázik" fiatal lánykákra vadászva... vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. XD

Egyedül azért ment oda a férjem, mert én kértem tőle, de aztán megértettem, hogy ezzel egy kellemetlen szituációba hoztam őt, szóval a továbbiakban a hasonló helyzetekben nem is szóltam neki. Aztán persze nevetve mesélte a barátjának, hogy mire rá nem vettem... XD

Köszönöm, hogy a blogomon jártál, és várlak vissza legközelebb is!

Üdvözlettel:

Mrs Kim alias Orsi