Ebben a bejegyzésben három káprázatos dél-koreai úticélunkról írok nektek, ahol volt szerencsénk 2021 nyarán legeltetnünk a szemünket.
Gondolom, már vártátok a 2021-es nyári útinapló következő beszámolóját. Az elmúlt két hétben főleg természeti csodák felfedezésére indultunk, ahol sok-sok képet is készítettem, mert szavakba önteni nehéz amit ott láttam. Fogadjátok szeretettel!
1. Lótuszmező - Semiwon Garden Gyeonggi-do
Az igazság az, hogy én még soha előtte nem láttam élőben lótusz virágot. A Sógorom ötlete volt ennek a helynek a felkeresése, ami valójában egy igen tágas kert, tarkítva sok-sok lótusztavacskával. Megérkezésünkkor igen bolondos volt az időjárás, egyik pillanatról a másikra egyszer csak elkezdett szakadni az eső, és ugyan ilyen hirtelen vége is szakadt a zápornak teljesen kiszámíthatatlanul. A jegypénztárt elhagyva felnyaláboltam egy térképet, amin a teljes terület áttekinthető volt. Igazán nagy volt a hőség, 30 fok felett volt a hőmérséklet és nagyon párás, nehéz volt a levegő is. A kert bejáratánál egy nagyon hangulatos vízbe fektetett kő-lépcső vezetett a kert belseje felé, azzal az buddhista üzenettel, hogy minden egyes kőre lépve gondolkodj el az életutadon.
A lótusz a buddhista kultúra egyik kiemelkedő szimbóluma, jelentését a hűséghez és az újjászületéshez társítják. Egy buddhista mítosz szerint, Buddha lebegő lótusz tetején jelent meg. A földön tett első lépései helyén pedig lótuszvirágot hagyott.
"Egyedi, kézzel készült, teakfából faragott Buddha szobrainkon kivétel nélkül megjelenik a lótusz, mint motívum. Buddha a nyitott lótuszvirágon áll vagy ül. Ezzel is jelképezve a anyagi világ legyőzését és a megvilágosodást, mint a lótusz, mely piszkos környezete ellenére képes a víz felszínére törni és tisztának maradni." (Forrás: Link )
Az eső gyakran eleredt, és mi 5-en voltunk 2 esernyőre. Apósom viccesen meg is jegyezte, hogy csak egy nagy lótuszlevelet kellene a fejünk felé tartani, hiszen a régen is ezt tették a parasztok . :-)
Hamarosan káprázatos lótuszmező mellett találtuk magunkat - főleg fehér lótuszvirágokkal tarkítva. Egy igen érdekes hajókból épített hidat is láttunk, amin áthaladva egy nagyobb pihenőhelyen találtuk magunkat. Ott aztán felfrissültünk - ettünk, ittunk, fagyiztunk. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni a látottakat, ezért inkább feltöltök néhány képet.
2. Tengerparti rizsteraszok - Namhae - gun
Elég hosszú autóutat tettünk meg azért, hogy egészen a déli tengerpart (남해) mellé lejussunk, de ez a látvány mindent kárpótolt. Közvetlenül a tengerpart mentén egy kis falu húzódik, ami méltón nyerte el a turisták figyelmét. A szemet kápráztató kék tenger csupán egy karnyújtásnyira van a falu házaitól, ami látszólag minden logikát nélkülözve szétszórtan kapaszkodnak fel a hegy lábán. Az itt élő lakossák nagy része rizst termeszt. A rizs termesztéséhez azonban egyébként igen kedvezőtlen hegyoldalba buján zöldelő rizsteraszokat alakítottak ki, Az ültetvények között a hegyből összegyűlt víz patak formájában csordogál, de a medre elég nagy ami arra utal, hogy esőzések idején bizony megtelik.
Ha a tekintetünket felemeltük a magasba nyúló hegyekre, akkor nem láttuk a tetejét. A felhők ugyanis a hegyeket beborították és felülről nyaldosták. Csodaszép látvány volt!
Ezen a napon is iszonyatos meleg volt, amit Dani elég jól bírt, de a falu meredek utcáin így sem tudtunk sokat lófrálni, mert folyt a hátunkon is a víz és közben arra gondoltam, bizony nem lehet egyszerű a főleg idősekből álló helyi lakosok napi közlekedése.
A férjem egy igazán barátságos tengerpati apartmanban foglalt szállást, miután megmártóztunk a déli tengerben, de csak 1 napot töltöttünk itt - hisz még annyi de annyi felfedeznivaló várt ránk.
3. Káprázatos "brokkoli" hegytetők - Apsan Park, Daegu
A hőmérséklet továbbra is nagyon magas volt - úgy döntöttünk a hegyek hős erdőinek árnyékában keresünk "menedéket". Út közben még Namhae-gunban megálltunk egy tengerparti étteremnél - a környék egyébként a kézzel gyúrt és nyújtott tésztájáról híres. Az ebéd egy jó nagy tányér Jjajang tészta volt, de nem akármilyen, fekete rizslisztből gyúrt tésztából.
Ezután ismét néhány órás autóút állt előttünk, hogy elérjünk a Daegu város mellett fekvő Apsan Parkba. Hatalmas hegyláncok egybefüggő "hazája" ez és a hegytetők felett egy sikóállomásról még magasabb helyekre kapaszkodhatunk fel. A parkban egy tágas parkoló, mellette tiszta kultúrált mosdó - a hosszú út után erre igazán szükségünk is volt. XD Innen gyalog sétáltunk fel a néhány 100 méterrel fentebb található sikló állomáshoz. Út közben a parkolótól nem messze akadtunk a fenti képen is látható gyönyörű - egyébként mesterséges - vízesésre, és a környékén található pihenőre. Ami még igazán tetszett itt, az a parányi nyilvános könyvtár, ahová teljesen ingyenesen beléphetünk és választhatunk magunknak olvasnivalót. Hasonlót Magyarországon elképzelni sem tudok...
Egy nagy halastavat is találtunk felfelé haladva a patak mellett, ahol igen méretes példányok mellett kacsák is várják, hogy dobjunk nekik pár falatot. Továbbá láttunk egy igen hangulatos kézilabdapályát a fák hűs lombkoronájával körül ölelve. A parkban egyébként több helyen szórványosan vannak padok és kültéri asztalok. A sikló állomáshoz felérve még egy szabadtéri felnőtt kondi-t is láttunk, ahol főleg 50-60 év körüli koreai ajussik meg ajummák gyakorlatoztak. Egyébként egy hasonló túra (등산) alkalmával mindig meglepődöm, milyen sok idősebb koreai felnőtt számára fontos a napi testmozgás, és előszeretettel kapnak batyut a hátukra, hogy megmásszanak egy hegyet.
A siklóról a lábuk alatt elterülő végtelen erdő úgy festett mintha sűrű "brokkoli" mező lenne. Ijesztő és egyben káprázatos a kilátás - miközben a sikló egyenletesen halad fentebb és fentebb. Láthatjuk az ember által háborítatlan buja erdőt, a fák között szaladó patakot, nagy sziklafalakat. A fenti állomáson egy tágas tetőtéren Daegu egész városára kilátás nyílik. Daegu - anyósom lakóhelye - Dél-Korea 4. legnépesebb városa 2,5 milliós lakosával.
A "földszinten" ami ebben az esetben több kb 600 méter magast jelent pedig hangulatos kávézó, mennyezetig érő ablakokkal, hogy egy négyzetméterről se maradjunk le amíg a magasból bámészkodunk. Néhány fotózásra kijelölt helyet is találni, de szerintem a legszebb ha csak bámészkodunk, mert akármerre nézünk, hihetetlen látvány tárul elénk a magasból. (Felemelkedés közben videót készítettem, de a mérete miatt sajnos a blogra ezt nem tudom feltölteni:-()
Nagyon jó élmény volt ezeket élőben látni, és a fényképek töredékét sem tudják visszaadni abban a pillanatban megélt érzéseknek. Számtalan felfedezetlen hely van még azonban Koreában, úgyhogy hálás vagyok ha csak 1-2 -t lehetőségem adódik személyesen is megtapasztalni, és azt - még ha ilyen közvetett formában is - de megosztani Veletek.
Remélem, hogy tetszett ez a bejegyzés és várlak vissza legközelebb is! :-)
Üdvözlettel: Thekimfamily Orsi