Lassan elmaradozik a rizs a koreai ebédlőasztalról, helyette inkább tésztát esznek a koreaiak.
A férjemmel gyakran szoktunk "mukbang" azaz evő műsort nézni (főleg evés közben). A koreaiak nem szeretnek egyedül enni. Mondjuk ki szeret?
A koreaiak - mivel elég sok szingli akad közöttük - a társaságot gyakran úgy oldják meg, hogy kamera előtt esznek, mások pedig online nézhetik. Az evő műsorokban gyakran azt látjuk, hogy óriási mennyiségű, ínycsiklandozó ételt halmoznak fel maguk elé, amit aztán mind jól be is termelnek. Ez leginkább már egy kihíváshoz hasonlít és miközben azon izgulunk, hogy vajon képes lesz e a teljes mennyiséget elfogyasztani a delikvens, csorog a nyálunk a rengeteg guszta étel láttán. Nem is kérdés, hogy igencsak meghozza az étvágyat egy ilyen videó.
(Van egy olyan fajtája is a mukbang videóknak, ahol evés közben egyáltalán nem beszélnek a néző felé, ellenben a rágás, csámcsogás, az ételek fog alatti roppanó hangja fel van erősítve egy nagyon érzékeny. erre alkalmas mikrofon segítségével. Talán eleinte furcsa és gusztustalan, de az ember valahogy vonzónak találja egy idő után.
Nekünk Európaiaknak azt tanítják, hogy "Ne csámcsogj az asztalnál!", meg "Csukott szájjal egyél!" - hát ez Keleten nem pont így van. Hangosan enni egyet jelent azzal hogy kifejezzük, élvezzük az ételt, ízletes!)
Nos, amit a videókban én is megfigyeltem, hogy rizst nem igazán látni a felvételeken, pedig a rizs olyan alap étel a koreaiaknál, mint nálunk a krumpli. Helyette viszont az asztalon mindig van valamilyen tészta.
Az elmúlt négy évtized folyamán egy kiemelkedő változás figyelhető meg a koreaiak mintaétrendjébe - a tészta fokozatosan átveszi a rizs szerepét.
Az egy főre jutó rizsfogyasztás 61,9 kg volt 2016-ban, kevesebb mint fele az 1980-as szinthez képest. Mindamellett az egy főre jutó tésztafogyasztás gyorsan növekedett. Világviszonylatban Koreában a legmagasabb az instant (készétel) tészta egy főre jutó fogyasztása és az egyéb tészták fogyasztása, mint a leveses tészták is egyre elterjedtebb.
A mintaétrend változásán jól látható, hogy a koreaiak ízlése is változik azáltal, hogy előnyben részesítik a külföldi ételeket. Korea a búzalisztje 98 százalékát importból szerzi be - ez a fő összetevője a tésztának - miközben a háztáji rizs túltermelése figyelhető meg.
De hogyan is került be a tészta a koreai gasztronómiába, és minek köszönheti az elterjedését?
A tészta története
A tészta korábban egy alternatív étel volt az éhező koreaiaknak az 1950-53-as Koreai háború kezdetén. Mindazonáltal manapság egyre inkább kiszorítja a rizst - ami a koreaiak fő étele volt évszázadokon keresztül- a koreai étkezőasztalokról.
Joo Youngha, a Koreai Tanulmányok Akadémiájának Néprajzkutató professzora szerint az ételpreferencia (vagyis, hogy melyik ételt kedvelik inkább - a szerk.) változása nem aggasztó. Szerinte a tészták fő fogyasztói azok, akik az 1970-es években születtek. Ők ugyanis a gyermekkorukat az 1970-es években töltötték, amikor Koreában először berobbant a tészta, tehát jobban hozzászoktak a tésztához, mint a rizshez. Az ő mintaétrendjük nem változott meg ahogyan felnőttek. Továbbra is fogyasztanak tésztát.
"A tészta aranykora az 1970-es években jött el Koreába" - mondta. "Azok, akik az 1970-es években születtek- amikor a változatos tészta-alapú ételek nagy sikert arattak- most a 40-es éveikben járnak és ők a fő fogyasztói a tésztának.
Az Amerikai Egyesült Államok segített elindítani a koreai háború elején a tészta első berobbanását. A kukorica, búzaliszt, tejpor és a műtrágya voltak az elsődleges legfőbb árucikkek, amiket a háború sújtotta országba küldtek.
Ahogy a búzalisztből bőséges mennyiség állt rendelkezésre a koreai emberek hozzáfértek a tésztákhoz. A rizzsel ellentétben, ami ritkán beszerezhető és drága volt, a tészta mindennapos volt, még a munkásosztálynak is lehetősége volt tésztás leveseket enni.
A különböző tészta alapú levesek hulláma egy új jelenség volt, az 1950-es évek előtt a tészta sosem tartozott a koreai konyha fő ételei közé.
Tészta a Joseon Királyság alatt
A Joseon Királyság alatt 1392-1910 közötti időszakban például a búzalisztből készült tészta luxus étel tételnek számított a nemzet alacsony búzatermelése miatt.
"A búza betakarítását egyszer egy évben végezték, a nyári passzátszél időszak előtt, és ez a termény nagyon korlátozott volt mivel a területek ahol művelték nagyon kicsi volt." - mondta Joo. "Tehát csak a koreai félsziget középső és északnyugati részén élő felső osztályhoz tartozó polgároknak volt lehetőségük búzalisztből készült ételeket - mint a tésztás leves és a tésztagombóc - fogyasztani. Az alacsonyabb osztályba tartozók hajdinából készült tésztát fogyasztottak."
Az alacsony termelés és a tárolási lehetőségek hiánya miatt, a tészta azokban a napokban szezonális étel volt, ami az év egy bizonyos meghatározott időszakában volt csak elérhető.
Az 1950-es évek után kezdték el a tésztát egész évben fogyasztani, ahogy a búzaliszt ellátmány felszökött köszönhetően az Amerikai Egyesült Államoknak, aki segítette Koreát.
Az alacsony szénhidrátú étel kampány
Egy alacsony szénhidrát kampány az 1960-as és 70-es években szintén szerepet játszott abban hogy a Koreaiak tésztát fogyasszanak rizs helyett. A kormány által vezetett kampány 1962 novemberében, amikor a rizstermelés mélyponton volt arra hívta fel a figyelmet, hogy a rizst keverjék el más gabonával. A 80 kg-os rizs ára négyszer annyiba került, mint az előtte levő években. A kormány intézkedéseket tett, hogy stabilizálják az árakat.
A terv szerint a kiskereskedőktől megkövetelték, hogy minden egyes zsák rizsbe keverjenek 20% más fajta gabonát. Az éttermeknek szintén követni kellett a 20%-os szabályt, amikor rizst szolgáltak fel a vevőknek. Az iskolákban a diákoknak meg kellett mutatni mi van az ebédes dobozukban, hogy bebizonyítsák, követik a szabályt. Ha rátaláltak egy "csak rizst" tartalmazó ebédes dobozt, a szóban forgó diák nem ehette meg az ebédjét.
A kormány 1970-es években elkezdett alacsony szénhidrát kampányának részeként a koreaiak elkezdtek szárított rizst tenni az ökörcsontból készült erőlevesbe, és ezt a receptet a mai napig használják.
Az Olimpia hatása a koreai gasztronómiára
Hwang Youngchul a gasztronómiai cikkíró elmondása szerint az 1988-as Szöuli Olimpia egy újabb mérföldkő volt a koreai gasztronómiában. A házon kívüli étkezés a koreai életstílus részévé vált az Olimpiát követő években, mivel számos gyorsétterem lánc nyitott a nemzet felé az Olimpiai rendezvény miatt.
"A koreaiak számára sokféle külföldi étel vált elérhetővé, mint például a spagetti és alternatív ételekké váltak, amik lassan leváltották a rizst és a levest a koreai étkező asztalokról."- mondta.
A búzalisztből készült ételek egy másik nagy változáson is keresztül mentek az 1980-as években, amikor a koreaiak tészta őrülete a hanyatlás jeleit mutatták. Azzal. hogy Szöülban és néhány központi városban megnyíltak a pékségek és néhány külföldi gyorsétteremlánc, mint a McDonald's és Burger King, a kenyér vált keresetté. De a kenyér sosem vált a koreaiak általános ételévé mivel desszertként vagy köretként fogyasztják.
Kínai-koreai tészta
Bár a tészták népszerűsége csökkent az 1980-as években, miután az 1970-es években elérték a népszerűségük csúcsát, a koreaiak továbbra is előszeretettel fogyasztják a tésztákat. Közöttük a "jajangmyeon" ami nem más mint tészta kínai fekete szójababszósszal, kulcsszerepet játszik a népszerűségének fenntartásában.
Ez az étel 1883 után jelent meg, amikor a nyugati kikötőváros Incheon megnyílt a világ felé azt követően, hogy Korea és Japán aláírta a Jemulpo Egyezményt 1992-ben. Több mint 500 kínai bevándorló telepedett le a kikötőváros keleti részén. A nagy többségük férfi munkásember volt, akik a kikötőben dolgozva keresték meg a mindennapi bevételüket.
A kínaiak Incheon teljes népességének 11 %-át tették ki (ami csupán 4700 fő) és az ő étkezési szokásaik később szivárogtak át a koreaiakra.
"Ezeket a kínai munkásokat "coolies"-nek hívták vagyis tanulatlan bevándorló munkások egy idegen országból.- mondta Choo Yonghee az incheon-i Dong-gu irodában dolgozó kulturális tolmács."Próbáltak olyan tésztát készíteni, amit gyorsan meg tudnak enni és eltelíti őket."
Azt mondta, a kínaiak a saját tésztájukat fejlesztették tovább ami azon a recepten alapult, amit akkor használtak amikor a Shandong kínai tartomány keleti részén laktak. A koreai kikötővárosban a kínaiak nem találtak olyan hozzávalókat a szószhoz, mint amit előtte ettek tehát továbbfejlesztették a helyi hozzávalók felhasználásával. Így hozták létre a saját egyedi koreai-kínai finomságukat, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend a koreaiak között. A Jajangmyeong egyszerre nagyon népszerű lett a koreaiak között, amit a családjukkal fogyasztanak jeles alkalmakon.
Őszintén szólva személyes nagy kedvencem a Jajangmyeong, és biztosan megtanulom a receptjét is, amit veletek is meg fogok osztani,
forrás: https://www.koreatimes.co.kr/www/culture/2018/04/201_247567.html Publikálta: The Korea Times 2018.04.19. A fordítás szerzői joga teljes egészében a The Kim Family Blog oldal szerkesztőjét illeti.
Ti szeretitek a koreai tésztás ételeket? Melyik a kedvencetek?
Üdv: Mrs Kim alias Orsi
Eddig csak filmeken láttam koreaiakat tésztát enni. Én itt Budapesten kínai éttermekből hozatok ételt, egyszer rizzsel, egyszer tésztával - mikor melyikhez van kedvem. Még nem ismerem, de sokat hallottam már a Basmati rizsről - na azt szeretném megkóstolni v alami hússal és zöldségekkel. Nem tudom, a cukorbetegség szempontjából melyik az ártóbb: a rizs, vagy a tészta?